Új Idők. Társadalmi, szépirodalmi, művészeti és kritikai képes hetilap. Szerkeszti: Fodor József. LIII. évfolyam, 1-26., 27-52. szám. (1947. január 4. - 1947. december 27.) [Egy szám híján teljes évfolyam, két kötetbe kötve.]
Budapest, 1947. (Szikra Irodalmi és Lapkiadóvállalat, Nyomdai Rt.) 624 p.; 360 + 385-616 p.
A nagy múltú képes szépirodalmi, művészeti, kritikai és társasági hetilap, az Uj Idők a Singer és Wolfner kiadó jelentős vállalkozása volt, főszerkesztésével a frissen befutott írót, Herczeg Ferencet bízták meg. Az író a lap 1894. december 16-i első lapszámától kezdve egészen 1944-ig szerkesztette a lapot. Az úri középosztály képes magazinjaként elkönyvelt periodika elsősorban hazai irodalmi anyagot közölt, novellákat, regényfolytatásokat, irodalmi, színházi, zenei és művészeti kritikákat, illetve divatmelléklettel is szolgált. A jobbára politikamentes hetilap 1919 nyarán, illetve 1944 decemberétől 1945 augusztusáig szünetelt, ez utóbbi újrainduláskor a lapot fémjelző Herczeg Ferenc kikerült a szerkesztőségből, 1945. augusztus 4-i újrainduláskor Benedek Marcellt, a jeles közírót tették meg főszerkesztőnek, felelős szerkesztőnek pedig Kassák Lajost, a lap korábbi közreműködőjét, ám Fodor József író, költő még 1945 folyamán átvette a szerkesztői feladatokat.
Az újraindult Új Idők továbbra is elsősorban irodalmi anyagot hozott, az 1947-es évfolyamában több regényt is folytatásokban: Bónyi Adorján ,,Tűnő élet", Remenyik Zsigmond ,,Különös utazás", Kosáryné Réz Lola ,,Rege a szabadságről" című regényét, J. B. Priestley ,,Három új civilruha" című lektűrjét Ruzitska Mária fordításában, valamint a változó idők előfutáraként a moszkovita Illés Béla ,,Tűz Moszkva alatt" nevű szovjetfantáziáját. Az 1947-es évfolyamot azonban az Illés Béla-kisregénytől eltekintve különösebben ideologikus alkotások kevéssé jellemzik. Az újraindult Új Idők folyóirat új szerzők mellett bőségesen közölt írásokat a már korábban bevált szerzőktől, politikai semlegességét pedig szépen jelzi, hogy az egykori főszerkesztő kivételével a politikai spektrum minden oldalának szerzőit felvonultatja, Fekete István, Csathó Kálmán, Cholnoky Jenő éppúgy szerepelt szerzői között, mint Déry Tibor, Devecseri Gábor, Ortutay Gyula, Nagy Lajos. Az új tehetségek között a lapban tűnik fel Ottlik Géza, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Örkény István, Szobotka Tibor. A lap fontos szerzője marad továbbra is Márai Sándor és Illés Endre: Márai a folyóiratban közli Naplóit, Illés Endre novelláit. Az Új Idők állandó szerzője Török Sándor művelődéstörténész, Lyka Károly művészettörténész, Feszty Masa festőművész; Kárpáti Aurél, Szép Ernő, Tersánszky Józsi Jenő, a két világháború közti időszak befutott írói. A periodika anyagi nehézségeit tükrözi, hogy időről időre megújuló támogatást és az előfizetői kör bővítését kéri olvasóitól, e felhívásokban pedig az Új Idők történetében szokatlanul a lap demokratikus értékeit emeli ki, miszerint az Új Idők mindig is a munka becsületét hirdette, és mindig is a dolgozók problémáival foglalkozott - ez a korjellemző állítás legalábbis meglepő a politikát és a társadalmi kérdéseket hagyományosan kerülő Új Idők részéről.
Az 1947-es évfolyam számaiban már megszilárdult rovatok között válogathat az olvasó: a szövegközti grafikákkal, korjellemző karikatúrákkal, a Szecskó Tamás szövegközti fejlécrajzaival kísért novellákon túl bőséges ismeretterjesztő anyag is helyet kapott a lapban, természettudományi, földrajzi, honismereti, pedagógiai témákban. Török Sándor ,,Köznapi krónika"-rovata aktuális jelenségeket boncolgat, a színházi és filmrovat a nyugati és a magyar színházi és filméletről számol be. A név nélkül jegyzett ,,Ceruzajegyzetek" rovat a világ érdekességei közül szemezget, ,,Az otthon" rovat egészségápolási, kertészeti, szépségápolási, gasztronómiai és divat kérdésekben ad tanácsot.
A folyóirat a hagyományosan a folyóirathoz kötődő, régi hagyományát újítja fel ,,Az Új Idők lexikonjai" című rovatában, ahol rövid, illusztrált szócikkekben bővíti olvasóköre enciklopédikus ismereteit irodalmi, történelmi, földrajzi, társadalomtudományi, csillagászati, fizikai, művészeti és zenei témákban. Az Új Idők szerzőgárdája ezen felül életvezetési tanácsadásra is vállalkozott, lapszámainkban Fekete István és mások adnak tanácsot házassági és magánéleti válságokban, illetve időről időre magánéleti körkérdésekben nyilatkozik a szerzőgárda, Márai Sándortól S. Bokor Malvinig. (A folyóirat szerzőgárdája tanácsadói ügyfélszolgálatot is tartott irodalmi ügyektől nevelési, háztartást, jogi, zenei, pályaválasztási és üdülési ügyekig (lásd 447. oldal).
Valamennyi lapszám egész oldalas fotóval nyit, a felvételek a világ minden táján készültek, az Amerikai Egyesült Államokat látványos tájait is beleértve.
Valamennyi lapszám első és hátsó borítója bekötve. Gyűjteményünkből a LIII/42. lapszám hiányzik.
Lakatos 4095.
Egységes, aranyozott gerincű korabeli félvászon kötésben. Jó példány.
Új Idők. Társadalmi, szépirodalmi, művészeti és kritikai képes hetilap. Felelős szerkesztő: Fodor József. LIV. évfolyam, 1-52. szám. (1948. január 3. - 1948. december 25.) [Teljes évfolyam, két kötetbe kötve.]
Budapest, 1948. Szikra Irodalmi és Lapkiadó Vállalat. 444 p.; 445-460 + 1-408 p.
A nagy múltú képes szépirodalmi, művészeti, kritikai és társasági hetilap, az Uj Idők a Singer és Wolfner kiadó jelentős vállalkozása volt, főszerkesztésével a frissen befutott írót, Herczeg Ferencet bízták meg. Az író a lap 1894-től 1944-ig szerkesztette a lapot. Az úri középosztály képes magazinjaként elkönyvelt periodika elsősorban hazai irodalmi anyagot közölt, novellákat, regényfolytatásokat, irodalmi, színházi, zenei és művészeti kritikákat, illetve divatmelléklettel is szolgált. A jobbára politikamentes hetilap 1919 nyarán, illetve 1944 decemberétől 1945 augusztusáig szünetelt, ez utóbbi újrainduláskor a lapot fémjelző Herczeg Ferenc kikerült a szerkesztőségből, 1945. augusztus 4-i újrainduláskor Benedek Marcellt, a jeles közírót tették meg főszerkesztőnek, majd leköszönésével Fodor József látta el a szerkesztői feladatokat.
Az újraindult Új Idők továbbra is elsősorban irodalmi anyagot hozott, 1948. évi évfolyama Fekete István ,,Végtelen út" című regényét, illetve Aranyossi Magda ,,Öt kisasszony egy udvarházban" című lektűrjét.
Valamennyi lapszám egész oldalas felvétellel illusztrált fedőborítóval indul, magyar és külföldi városok és turisztikai vidékek látképeivel, zsánerfotókkal, budapesti utcaképekkel; aratás idején aratási fotókkal, a nyári szezon esetében balatoni zsánerképekkel, ám az év folyamán - s változó idők jeleként - egyre gyakrabban jelennek meg az első borítón munkás jelenetek, sőt élmunkás fotók is, a belív felvételei között pedig az év második felétől egyre gyakrabban tűnnek fel hídavatási fotók, politikusportrék, imperializmus elleni gyűlésekről közzétett felvételek. Szakasits Árpád köztársasági elnök portréjának fedőborítón való közzététele már önmagában is különös a hagyományosan politikamentes lapban, ám később Zsdanov elvtárs fotója már tendenciát jelez, melyet a kultúrkomisszár Révai József elvtárs ötvenedik születésnapja alkalmából közölt fotója csak erősít, Gerő Ernő és Gerő Ernőné portréjának feltűnése pedig az év végére talán már megszokottnak mondható. Ezzel párhuzamosan a lap belívét illusztráló képanyagban megtöbbszöröződik a korábban alig jellemző szovjet vonatkozású anyag, a humor rovatban pedig feltűnik a Ludas Matyi kommunista élclapban munkálkodó Tabi László több írása is, a mellékesnek tűnő hírrovatokban: a filmes, ismeretterjesztő és társasági hírekben kezdenek megjelenni a markánsan szovjet témájú bejegyzések, illetve imperializmus elleni kirohanások.
Az 1948. év során a lapba mind inkább beszivárgó politika ugyanakkor a folyóirat hagyományos rovatait kevéssé érinti, a két világháború közti időszak befutott írói továbbra is közzéteszik írásaikat: Tersánszky Józsi Jenő, Szép Ernő, Kárpáti Aurél, Csathó Kálmán, Kosáryné Réz Lola novellákkal jelentkezik, az új tehetségek között Szobotka Tibor, Mándy Iván is közzéteszi írásait, és habár nagyon is beszédes Márai Sándor Naplóbejegyzéseinek megszűnése az év közepe táján (Márai 1948 augusztusában végleg távozik az országból), a képzőművészeti rovatot továbbra is Lyka Károly, a ,,Köznapi krónika" című közírói rovatot továbbra is Török Sándor jegyzi, a lapszámok tömör szövegblokkjait feloldó, rendkívül korjellemző fejlécrajzokat, a kortárs társadalmi jelenségekről hírt adó, politikamentes karikatúrákat pedig Szecskó Tamás grafikusművész.
Emlékezetes kordokumentum a koalíciós idők záró évéről.
Egységes, aranyozott gerincű korabeli félvászon kötésben, márványmintás festésű lapszélekkel. Jó példány.
1948 Itthon nyaralunk. Az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal tájékoztató kiadványa. Bp., Szikra-ny., 52 p. Egészoldalas fekete-fehér fotókkal illusztrált. Kiadói papírkötés, kissé sérült.
Új Idők. Társadalmi, szépirodalmi, művészeti és kritikai képes hetilap. Főszerkesztő: Fodor József. LV. évfolyam, 1-35. szám. (1949. január 1. - 1949. augusztus 27.) [Egybekötve.]
Budapest, 1949. Szikra Irodalmi és Lapkiadóvállalat, Nyomdai Rt. 272 p.; 289-416 p.; 144 p.
A nagy múltú képes szépirodalmi, művészeti, kritikai és társasági hetilap, az Uj Idők a Singer és Wolfner kiadó jelentős vállalkozása volt, főszerkesztésével a frissen befutott írót, Herczeg Ferencet bízták meg. Az író a lap 1894-től 1944-ig szerkesztette a lapot. Az úri középosztály képes magazinjaként elkönyvelt periodika elsősorban hazai irodalmi anyagot közölt, novellákat, regényfolytatásokat, irodalmi, színházi, zenei és művészeti kritikákat, illetve divatmelléklettel is szolgált. A jobbára politikamentes hetilap 1919 nyarán, illetve 1944 decemberétől 1945 augusztusáig szünetelt, ez utóbbi újrainduláskor a lapot fémjelző Herczeg Ferenc kikerült a szerkesztőségből, 1945. augusztus 4-i újrainduláskor Benedek Marcellt, a jeles közírót tették meg főszerkesztőnek, majd leköszönésével Fodor József látta el a szerkesztői feladatokat, aki mellé Hámos György csatlakozott 1948 őszén.
Az újraindult Új Idők első évfolyamaiban elsősorban irodalmi anyagot hozott, 1949. évi évfolyama John Steinbeck ,,A gyöngyszem", Thurzó Gábor ,,Akár a vízözön" című regényét és H. Lányi Piroska ,,Törökbúza" című lektűrjét hozza folytatásokban, mellette a korábbi évfolyamokkal való folytonosságot a két világháború között indult írók: Fekete István, Szép Ernő, Remenyik Zsigmond, Tamási Áron, Kosáryné Réz Lola, Kárpáti Aurél és Illés Endre novellái képviselik. Török Sándor ,,Köznapi krónika" című közírói rovata letűnik az év során, Lyka Károly művészettörténész művészettörténeti rovatának sem marad hely, kell a hely ugyanis az egyértelműen politikai ízű vezércikkeknek. Az évfolyam agitációs íróit - a szerkesztői székbe került Hámos Györgyöt, Várnai Zseni költőt, Aranyossi Pál írót a kínai kommunista fordulat, az - immár teljesen tét nélküli - 1949. májusi nemzetgyűlési választás, Micsurin szovjet biológus agrárreformjai, az új, sztálinista típusú alkotmány, illetve a szovjet világifjúsági találkozó témái hozzák lázba. Érdekes, új fordulat a lapban a Vidám percek című humorrovat, melynek grafikáit a lap új munkatársa, Korcsmáros Pál készítette. Korcsmáros Pál emlékezetes karikatúrái mellett Szecskó Tamás társadalmi visszásságokat, furcsaságokat, korjellemző jeleneteket bemutató fejlécrajzai biztosítják a lap rajzanyagát, mellette termelési és politikai felvételek sokaságában tallózhat az olvasó, rögtön a nyitó lapszámban Sztálin portréjában, melyet számtalan Rákosi-, Gerő-, Révai-fénykép követ, felvonulások, avatások, gyűlések, születésnapok alkalmából. Valamennyi lapszám illusztrált fedőborítóján egész oldalas zsánerfelvétel behavazott tájakról, budapesti utcákról, gyárbelsőkről, tavaszi nagytakarítást végző vagy éppenséggel népviseletbe öltözött fiatalasszonyokról, júniusban sárkányeregetésről, aratás idején a munkálkodó parasztságról.
Az eredeti hagyományait immár csak szépirodalmi anyagában képviselő lap minden híradás nélkül kimúlt az 1949. évi 35. számmal; arról csak találgathatunk, hogy az olvasói érdeklődés apadt el a markáns hangnembeli fordulat miatt, vagy a rákosista kulturális fennhatóság nem tűrte tovább a régi, bejáratott írók heti rendszerességű megjelenését.
Emlékezetes dokumentum egy nagy múltú hetilap arculatának radikális megváltoztatásáról. Példányunkból a LV/18. szám (1949. április 30.) hiányzik.
Lakatos 4095.
Aranyozott gerincű korabeli félvászon kötésben, márványmintás festésű lapszélekkel, az első és hátsó lapszámborítók bekötve. Jó példány.
Darabanth Auction House
![1947 A Vígszínház bérleti felhívása az 1947-48. színházi évadra. Vígszínház bérlet prospektusa. [Bp.], Magyar Központi Híradó Rt., 4 sztl. lev.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3133646.jpg)
![Új Idők. Társadalmi, szépirodalmi, művészeti és kritikai képes hetilap. Szerkeszti: Fodor József. LIII. évfolyam, 1-26., 27-52. szám. (1947. január 4. - 1947. december 27.) [Egy szám híján teljes évfolyam, két kötetbe kötve.] Budapest, 1947. (Szikra Irodalmi és Lapkiadóvállalat, Nyomdai Rt.) 624 p.; 360 + 385-616 p. A nagy múltú képes szépirodalmi, művészeti, kritikai és társasági hetilap, az Uj Idők a Singer és Wolfner kiadó jelentős vállalkozása volt, főszerkesztésével a frissen befutott írót, Herczeg Ferencet bízták meg. Az író a lap 1894. december 16-i első lapszámától kezdve egészen 1944-ig szerkesztette a lapot. Az úri középosztály képes magazinjaként elkönyvelt periodika elsősorban hazai irodalmi anyagot közölt, novellákat, regényfolytatásokat, irodalmi, színházi, zenei és művészeti kritikákat, illetve divatmelléklettel is szolgált. A jobbára politikamentes hetilap 1919 nyarán, illetve 1944 decemberétől 1945 augusztusáig szünetelt, ez utóbbi újrainduláskor a lapot fémjelző Herczeg Ferenc kikerült a szerkesztőségből, 1945. augusztus 4-i újrainduláskor Benedek Marcellt, a jeles közírót tették meg főszerkesztőnek, felelős szerkesztőnek pedig Kassák Lajost, a lap korábbi közreműködőjét, ám Fodor József író, költő még 1945 folyamán átvette a szerkesztői feladatokat. Az újraindult Új Idők továbbra is elsősorban irodalmi anyagot hozott, az 1947-es évfolyamában több regényt is folytatásokban: Bónyi Adorján ,,Tűnő élet, Remenyik Zsigmond ,,Különös utazás, Kosáryné Réz Lola ,,Rege a szabadságről című regényét, J. B. Priestley ,,Három új civilruha című lektűrjét Ruzitska Mária fordításában, valamint a változó idők előfutáraként a moszkovita Illés Béla ,,Tűz Moszkva alatt nevű szovjetfantáziáját. Az 1947-es évfolyamot azonban az Illés Béla-kisregénytől eltekintve különösebben ideologikus alkotások kevéssé jellemzik. Az újraindult Új Idők folyóirat új szerzők mellett bőségesen közölt írásokat a már korábban bevált szerzőktől, politikai semlegességét pedig szépen jelzi, hogy az egykori főszerkesztő kivételével a politikai spektrum minden oldalának szerzőit felvonultatja, Fekete István, Csathó Kálmán, Cholnoky Jenő éppúgy szerepelt szerzői között, mint Déry Tibor, Devecseri Gábor, Ortutay Gyula, Nagy Lajos. Az új tehetségek között a lapban tűnik fel Ottlik Géza, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Örkény István, Szobotka Tibor. A lap fontos szerzője marad továbbra is Márai Sándor és Illés Endre: Márai a folyóiratban közli Naplóit, Illés Endre novelláit. Az Új Idők állandó szerzője Török Sándor művelődéstörténész, Lyka Károly művészettörténész, Feszty Masa festőművész; Kárpáti Aurél, Szép Ernő, Tersánszky Józsi Jenő, a két világháború közti időszak befutott írói. A periodika anyagi nehézségeit tükrözi, hogy időről időre megújuló támogatást és az előfizetői kör bővítését kéri olvasóitól, e felhívásokban pedig az Új Idők történetében szokatlanul a lap demokratikus értékeit emeli ki, miszerint az Új Idők mindig is a munka becsületét hirdette, és mindig is a dolgozók problémáival foglalkozott - ez a korjellemző állítás legalábbis meglepő a politikát és a társadalmi kérdéseket hagyományosan kerülő Új Idők részéről. Az 1947-es évfolyam számaiban már megszilárdult rovatok között válogathat az olvasó: a szövegközti grafikákkal, korjellemző karikatúrákkal, a Szecskó Tamás szövegközti fejlécrajzaival kísért novellákon túl bőséges ismeretterjesztő anyag is helyet kapott a lapban, természettudományi, földrajzi, honismereti, pedagógiai témákban. Török Sándor ,,Köznapi krónika-rovata aktuális jelenségeket boncolgat, a színházi és filmrovat a nyugati és a magyar színházi és filméletről számol be. A név nélkül jegyzett ,,Ceruzajegyzetek rovat a világ érdekességei közül szemezget, ,,Az otthon rovat egészségápolási, kertészeti, szépségápolási, gasztronómiai és divat kérdésekben ad tanácsot. A folyóirat a hagyományosan a folyóirathoz kötődő, régi hagyományát újítja fel ,,Az Új Idők lexikonjai című rovatában, ahol rövid, illusztrált szócikkekben bővíti olvasóköre enciklopédikus ismereteit irodalmi, történelmi, földrajzi, társadalomtudományi, csillagászati, fizikai, művészeti és zenei témákban. Az Új Idők szerzőgárdája ezen felül életvezetési tanácsadásra is vállalkozott, lapszámainkban Fekete István és mások adnak tanácsot házassági és magánéleti válságokban, illetve időről időre magánéleti körkérdésekben nyilatkozik a szerzőgárda, Márai Sándortól S. Bokor Malvinig. (A folyóirat szerzőgárdája tanácsadói ügyfélszolgálatot is tartott irodalmi ügyektől nevelési, háztartást, jogi, zenei, pályaválasztási és üdülési ügyekig (lásd 447. oldal). Valamennyi lapszám egész oldalas fotóval nyit, a felvételek a világ minden táján készültek, az Amerikai Egyesült Államokat látványos tájait is beleértve. Valamennyi lapszám első és hátsó borítója bekötve. Gyűjteményünkből a LIII/42. lapszám hiányzik. Lakatos 4095. Egységes, aranyozott gerincű korabeli félvászon kötésben. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3146865.jpg)
![Új Idők. Társadalmi, szépirodalmi, művészeti és kritikai képes hetilap. Felelős szerkesztő: Fodor József. LIV. évfolyam, 1-52. szám. (1948. január 3. - 1948. december 25.) [Teljes évfolyam, két kötetbe kötve.] Budapest, 1948. Szikra Irodalmi és Lapkiadó Vállalat. 444 p.; 445-460 + 1-408 p. A nagy múltú képes szépirodalmi, művészeti, kritikai és társasági hetilap, az Uj Idők a Singer és Wolfner kiadó jelentős vállalkozása volt, főszerkesztésével a frissen befutott írót, Herczeg Ferencet bízták meg. Az író a lap 1894-től 1944-ig szerkesztette a lapot. Az úri középosztály képes magazinjaként elkönyvelt periodika elsősorban hazai irodalmi anyagot közölt, novellákat, regényfolytatásokat, irodalmi, színházi, zenei és művészeti kritikákat, illetve divatmelléklettel is szolgált. A jobbára politikamentes hetilap 1919 nyarán, illetve 1944 decemberétől 1945 augusztusáig szünetelt, ez utóbbi újrainduláskor a lapot fémjelző Herczeg Ferenc kikerült a szerkesztőségből, 1945. augusztus 4-i újrainduláskor Benedek Marcellt, a jeles közírót tették meg főszerkesztőnek, majd leköszönésével Fodor József látta el a szerkesztői feladatokat. Az újraindult Új Idők továbbra is elsősorban irodalmi anyagot hozott, 1948. évi évfolyama Fekete István ,,Végtelen út című regényét, illetve Aranyossi Magda ,,Öt kisasszony egy udvarházban című lektűrjét. Valamennyi lapszám egész oldalas felvétellel illusztrált fedőborítóval indul, magyar és külföldi városok és turisztikai vidékek látképeivel, zsánerfotókkal, budapesti utcaképekkel; aratás idején aratási fotókkal, a nyári szezon esetében balatoni zsánerképekkel, ám az év folyamán - s változó idők jeleként - egyre gyakrabban jelennek meg az első borítón munkás jelenetek, sőt élmunkás fotók is, a belív felvételei között pedig az év második felétől egyre gyakrabban tűnnek fel hídavatási fotók, politikusportrék, imperializmus elleni gyűlésekről közzétett felvételek. Szakasits Árpád köztársasági elnök portréjának fedőborítón való közzététele már önmagában is különös a hagyományosan politikamentes lapban, ám később Zsdanov elvtárs fotója már tendenciát jelez, melyet a kultúrkomisszár Révai József elvtárs ötvenedik születésnapja alkalmából közölt fotója csak erősít, Gerő Ernő és Gerő Ernőné portréjának feltűnése pedig az év végére talán már megszokottnak mondható. Ezzel párhuzamosan a lap belívét illusztráló képanyagban megtöbbszöröződik a korábban alig jellemző szovjet vonatkozású anyag, a humor rovatban pedig feltűnik a Ludas Matyi kommunista élclapban munkálkodó Tabi László több írása is, a mellékesnek tűnő hírrovatokban: a filmes, ismeretterjesztő és társasági hírekben kezdenek megjelenni a markánsan szovjet témájú bejegyzések, illetve imperializmus elleni kirohanások. Az 1948. év során a lapba mind inkább beszivárgó politika ugyanakkor a folyóirat hagyományos rovatait kevéssé érinti, a két világháború közti időszak befutott írói továbbra is közzéteszik írásaikat: Tersánszky Józsi Jenő, Szép Ernő, Kárpáti Aurél, Csathó Kálmán, Kosáryné Réz Lola novellákkal jelentkezik, az új tehetségek között Szobotka Tibor, Mándy Iván is közzéteszi írásait, és habár nagyon is beszédes Márai Sándor Naplóbejegyzéseinek megszűnése az év közepe táján (Márai 1948 augusztusában végleg távozik az országból), a képzőművészeti rovatot továbbra is Lyka Károly, a ,,Köznapi krónika című közírói rovatot továbbra is Török Sándor jegyzi, a lapszámok tömör szövegblokkjait feloldó, rendkívül korjellemző fejlécrajzokat, a kortárs társadalmi jelenségekről hírt adó, politikamentes karikatúrákat pedig Szecskó Tamás grafikusművész. Emlékezetes kordokumentum a koalíciós idők záró évéről. Egységes, aranyozott gerincű korabeli félvászon kötésben, márványmintás festésű lapszélekkel. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3149844.jpg)
![Új Idők. Társadalmi, szépirodalmi, művészeti és kritikai képes hetilap. Főszerkesztő: Fodor József. LV. évfolyam, 1-35. szám. (1949. január 1. - 1949. augusztus 27.) [Egybekötve.] Budapest, 1949. Szikra Irodalmi és Lapkiadóvállalat, Nyomdai Rt. 272 p.; 289-416 p.; 144 p. A nagy múltú képes szépirodalmi, művészeti, kritikai és társasági hetilap, az Uj Idők a Singer és Wolfner kiadó jelentős vállalkozása volt, főszerkesztésével a frissen befutott írót, Herczeg Ferencet bízták meg. Az író a lap 1894-től 1944-ig szerkesztette a lapot. Az úri középosztály képes magazinjaként elkönyvelt periodika elsősorban hazai irodalmi anyagot közölt, novellákat, regényfolytatásokat, irodalmi, színházi, zenei és művészeti kritikákat, illetve divatmelléklettel is szolgált. A jobbára politikamentes hetilap 1919 nyarán, illetve 1944 decemberétől 1945 augusztusáig szünetelt, ez utóbbi újrainduláskor a lapot fémjelző Herczeg Ferenc kikerült a szerkesztőségből, 1945. augusztus 4-i újrainduláskor Benedek Marcellt, a jeles közírót tették meg főszerkesztőnek, majd leköszönésével Fodor József látta el a szerkesztői feladatokat, aki mellé Hámos György csatlakozott 1948 őszén. Az újraindult Új Idők első évfolyamaiban elsősorban irodalmi anyagot hozott, 1949. évi évfolyama John Steinbeck ,,A gyöngyszem, Thurzó Gábor ,,Akár a vízözön című regényét és H. Lányi Piroska ,,Törökbúza című lektűrjét hozza folytatásokban, mellette a korábbi évfolyamokkal való folytonosságot a két világháború között indult írók: Fekete István, Szép Ernő, Remenyik Zsigmond, Tamási Áron, Kosáryné Réz Lola, Kárpáti Aurél és Illés Endre novellái képviselik. Török Sándor ,,Köznapi krónika című közírói rovata letűnik az év során, Lyka Károly művészettörténész művészettörténeti rovatának sem marad hely, kell a hely ugyanis az egyértelműen politikai ízű vezércikkeknek. Az évfolyam agitációs íróit - a szerkesztői székbe került Hámos Györgyöt, Várnai Zseni költőt, Aranyossi Pál írót a kínai kommunista fordulat, az - immár teljesen tét nélküli - 1949. májusi nemzetgyűlési választás, Micsurin szovjet biológus agrárreformjai, az új, sztálinista típusú alkotmány, illetve a szovjet világifjúsági találkozó témái hozzák lázba. Érdekes, új fordulat a lapban a Vidám percek című humorrovat, melynek grafikáit a lap új munkatársa, Korcsmáros Pál készítette. Korcsmáros Pál emlékezetes karikatúrái mellett Szecskó Tamás társadalmi visszásságokat, furcsaságokat, korjellemző jeleneteket bemutató fejlécrajzai biztosítják a lap rajzanyagát, mellette termelési és politikai felvételek sokaságában tallózhat az olvasó, rögtön a nyitó lapszámban Sztálin portréjában, melyet számtalan Rákosi-, Gerő-, Révai-fénykép követ, felvonulások, avatások, gyűlések, születésnapok alkalmából. Valamennyi lapszám illusztrált fedőborítóján egész oldalas zsánerfelvétel behavazott tájakról, budapesti utcákról, gyárbelsőkről, tavaszi nagytakarítást végző vagy éppenséggel népviseletbe öltözött fiatalasszonyokról, júniusban sárkányeregetésről, aratás idején a munkálkodó parasztságról. Az eredeti hagyományait immár csak szépirodalmi anyagában képviselő lap minden híradás nélkül kimúlt az 1949. évi 35. számmal; arról csak találgathatunk, hogy az olvasói érdeklődés apadt el a markáns hangnembeli fordulat miatt, vagy a rákosista kulturális fennhatóság nem tűrte tovább a régi, bejáratott írók heti rendszerességű megjelenését. Emlékezetes dokumentum egy nagy múltú hetilap arculatának radikális megváltoztatásáról. Példányunkból a LV/18. szám (1949. április 30.) hiányzik. Lakatos 4095. Aranyozott gerincű korabeli félvászon kötésben, márványmintás festésű lapszélekkel, az első és hátsó lapszámborítók bekötve. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3150217.jpg)
