Geologische Profiele von Westserbien, Sandschak, Novipazar und Ostmontenegro gezeichnet auf Grund seiner Aufnahmen von 1917-1918 durch I-II. Idősebb Lóczy Lajos geológiai térképei és szelvényvázlatai Nyugat-Szerbia, Szandzsák és Kelet-Montenegró területéről az 1917-1918. évi expedíció nyomán I-II. [Két térképlap] (1920) Budapest, 1920. Klösz György és Fia Térképészeti Műintézete. Két térkép, méretük: 955x615 mm, illetve 955x620 mm. Az első világháború idején, a Magyar Tudományos Akadémia és a Földtani Intézet megbízásából, Károlyi Lajosné Széchenyi Hanna támogatásával népesebb kutatócsapat indult a délszláv régió közép-balkáni vidékének geológiai felmérésére. Az 1918-1919-ben lezajlott expedíció a Belgrádtól délnyugatra elhelyezkedő, nagyjából 150x100 km kiterjedésű térség földtani térképezését célozta. I. számú geológiai nyomtatványunk három kisebb térképvázlatot közöl, a Belgrád déli szomszédságában elhelyezkedő Avala hegyről, a közép-szerbiai hegyvidéken, a Nyugati-Morava felső folyása melletti Ovčar- és Kablar-csúcs környékének, illetve a bosnyák-szerb területen fekvő, Drina melletti Višegrad város környékének geológiai részleteiről. A térképvázlatokon a földtani információkon kívül az utak, vasutak, települések és gyártelepek is feltüntetve. A három térképvázlatot az egyes térképekhez tartozó, oldalnézetű geológiai keresztmetszetek kísérik. A német és magyar nyelvű jelmagyarázat a lap alján. II. számú geológiai nyomtatványunk számos földtani szelvényt sorakoztat, a felvételek döntően a Drina-kanyon környékén készültek, a bosnyák és szerb területek határán. A kétnyelvű jelmagyarázat a lap alján. II. számú geológiai nyomtatványunk bal felső sarkán apró hiány, a hajtás mentén apró szakadás, a térképlap verzóján apró javítás. Jó állapotú lapok, hajtogatva.
Geologische Übersichtkarte von Westserbien, Sandschak-Novipazar und Ostmontenegro. Masstab: 1 : 200,000. (1923). Idősebb és ifjabb Lóczy Lajos színes geológiai térképe Nyugat-Szerbiáról, valamint a Szandzsákról és Kelet-Montenegrótól. Mérték: 1 : 200,000 [Két térképszelvény, teljes]. Budapest, 1923. Klösz György és Fia Térképészeti Műintézete. Két színes kőnyomat, méretük: 487x640 mm egy 580x825 mm méretű térképlapon (Nyugat-Szerbia), illetve 823x800 mm egy 900x830 méretű térképlapon (Szandzsák és Kelet-Montenegró). Az első világháború idején, a Magyar Tudományos Akadémia és a Földtani Intézet megbízásából, Károlyi Lajosné Széchenyi Hanna támogatásával egy népesebb kutatócsapat indult a délszláv régió közép-balkáni vidékének geológiai felmérésére. Az 1918-1919-ben lezajlott expedíció a Belgrádtól délnyugatra elhelyezkedő, nagyjából 150x100 km kiterjedésű térség földtani térképezését célozta, a térképszelvények északi határát keletről nyugatra a Belgrád-Szabács-Bijeljina vonal jelenti (ez utóbbi város már a Drina folyón is túl, nyugaton, bosnyák területen áll), déli határát keletről nyugatra az Ipek-Spuž-Nikšič városok jelentette vonal jelenti (a koszovói területen fekvő Ipek mai neve Peja, a másik két település már montenegrói területen fekszik, nevük változatlan). A két színes térképszelvény a földrajzi szélesség 44. foka mentén csatlakozik egymáshoz. Az északi térkép nyugati szélén a Drina kanyarog, a folyó osztja a területet szerb, illetve szerb és bosnyák kevert lakosság által lakott területre, a déli rész pedig az eredendően is igen kevert etnikumú Szandzsák területét ábrázolja, amely az expedíció idején visszafoglaló harcok helyszíne, a térkép készülte idején a friss államalakulat, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság felségterülete volt, ma pedig a területen Montenegró északkeleti, Albánia északi, Koszovó északnyugati és Szerbia délnyugati régiói osztoznak, kultúráját illetően pedig mindig is keveredtek a szerb, az albán, a montenegrói és a török hagyományok. Térképünk ugyanakkor nem a felszín etnikai leírását célozza, hanem a jelentős méretű terület geológiai felmérését. A német nyelvű kőzetréteg-jelszínkódolás az északi térképszelvény jobb szélén kapott helyet, a térkép készítéséhez felhasznált, 1886-1922 közötti forrásmunkák felsorolása pedig ugyanezen térképszelvény bal szélén foglal helyet., a térképeken a geológiai színkódoláson kívül a térség vízrajzi, domborzati, közút- és vasúthálózata, valamint településrendszere kapott helyet. Az északi térképszelvény bal oldalán kisebb, a térképfelületet nem érintő szakadásnyom. Jó állapotú térképlapok, hajtogatva.
Északboengkoe és a Bongkavidék (Kelet-Celebesz) átnézetes geológiai térképe. Ifjabb Lóczy Lajos térképe. Mérték: 1 : 200,000. [1928 körül] Budapest, [1928]. Klösz György és Fia Térképészeti Műintézete. Színes térkép, mérete: 653x470 mm egy 750x520 mm méretű térképlapon. Ifjabb Lóczy Lajos geológus a Holland-Amerikai Petróleum Társaság megbízásából 1927 decemberében indult el a holland kezelésben álló indonéziai szigetvilág jelentős szigetére, Celebeszre, feltérképezni annak addig feltáratlan területeit a sziget középső nyúlványán. A magyar tudós svájci és holland tanársegédek, öt helyi térképész és 180 főnyi segédcsapat társaságában tárta fel Közép-Celebesznek a Tomini- és Tomori-öböl között elhelyezkedő, áthatolhatatlan esőerdők borította, magas hegyekkel tagolt, nagyjából fél-dunántúlnyi területét a Bongka folyó mentén. Az 1928-as év hét hónapján át tartó expedíció során a felfedezők legkivált csónakokon közlekedtek, az expedíció néhány segédtagja eltűnt, illetve a komplett társaság komoly spanyolbetegségen esett át, ám a kutatóút végére a vidék geográfiai kérdései megoldódtak. (Budapesti Hírlap, 1928. december 15.) Térképünk színkódolás szerint ábrázolja a feltárt vidék kőzetösszetételét, a térkép feltünteti a vízhálózat, a domborzat részleteit is, illetve egyes települések is megjelennek a térképen. Jó állapotú térkép, hajtogatva.
Alaszka és Szibéria partvidéke a Bering-szorostól északra és délre. Széles margójú térkép James Cook 1778-1779. évi harmadik expedíciójának felfedezései nyomán. Német nyelvű, kézzel határszínezett térkép. Henry Roberts adatai alapján szerkesztette Franz Anton Schrämbl bécsi térképész (1788). Karte N. W. Amerikanischen und N. OE. Asiatischer Küsten. Nach den Untersuchungen das Kapit: Cook in den Jah: 1778. und 1779. entworfen von Heinrich Roberts Lieut: Neu herausgegeben von F. A. Schraembl. No. 107. (1788) [Bécs] Wien, [1800]. Franz Anton Schrämbl. Kézzel határszínezett rézmetszet, mérete: 390x680 mm, lemezméret: 430x715 mm, lapméret: 660x865 mm. Kézzel határszínezett, míves kivitelű térképünk Franz Anton Schrämbl bécsi térképész monumentális atlaszában, főművében, az ,, Allgemeiner Grosser Atlas" című kötetben jelent meg, annak 107. számú térképmetszeteként. A mintegy másfél évtizedig készülő album végül 1800-ban látott napvilágot. A térképek szerkesztője, Franz Anton Schrämbl (1751-1803) maga alapította térképészeti kiadóját, és lehetőség szerint a legfrissebb térképészeti felmérések alapján dolgozott. Térképünk központi része James Cook (1728-1779) harmadik felfedezőútjának nyomvonalát rögzíti: az Alaszka és Szibéria közötti északnyugati átjáró feltérképezését célzó expedícióra 1778-1779 között került sor. Az expedíció 1778 során Kanada és Alaszka partjait derítette fel, behatolt a Jeges-tenger vidékére, a tél közeledtével pedig visszavonult a Csendes-óceán déli vizeire. A kapitány és expedíciója 1778-1779 fordulóját a Hawaii-szigeteken töltötte, ahol a kapitány egy végzetes félreértés nyomán életét vesztette, ám az expedíció ennek ellenére folytatódott. A felfedezők 1779 tavaszán és nyarán a másik irányból, tehát Szibéria felől közelítették meg a Bering-szorost, és töltöttek néhány hetet a Jeges-tengeren, majd nyár végén ismét távoztak a sarkvidékről. Kézzel határszínezett expedíciós térképünk a felfedezőút térképésze, Henry Roberts hadnagy adatfelvétele alapján készült, térképünk zöld színnel jelöli a szibériai, vörös színnel az alaszkai és kanadai partokat. Térképünk a partmenti telepek feltüntetésén túl a partvidéki domborzat részleteivel is szolgál, ám a kontinensek vízrajzi részleteit illetően - mivel édesvízi felfedezésre nem került sor - nem közöl adatokat. Jóllehet térképünk elsősorban James Cook 1778-1779. évi expedíciójának topográfiai vetülete, ám a térkép Kanada belső területén egy másik, korábbi expedíció feltárásait is bemutatja, nevezetesen Samuel Hearne skót felfedező 1771-1772. évi útját, melynek során a skót felfedező, Hudson-öbölparti bázisáról kiindulva északnyugat felé törve, az összefüggő folyórendszerek és nagyobb tavak érintésével elsőként érte el a Jeges-tengert. Térképünk e része a tengerparti részekhez hasonlóan domborzati részletekben is gazdag, és kivételesen belföldi vízrajzi részleteket is jelöl. Szép állapotú lap, hátoldalán erősítő papírcsíkkal, a lap alján és jobb szélén kisebb, a szedéstükröt a legkevésbé sem érintő, halvány foltossággal.
Az Atlanti-óceán északi része. Német nyelven feliratozott, kézzel határszínezett térkép, szerkesztette Franz Anton Schrämbl bécsi térképész (1788). Karte des Atlantischen Oceans. Herausgegeben von Herrn F. A. Schraembl. N. 91. (1788) [Bécs] Wien, [1800]. Franz Anton Schrämbl. Kézzel határszínezett rézmetszet, mérete:490x610 mm, lemezméret: 525x650 mm, lapméret: 645x845 mm. Kézzel határszínezett, míves kivitelű térképünk Franz Anton Schrämbl bécsi térképész monumentális atlaszában, egyben főművében: az ,, Allgemeiner Grosser Atlas" című kötetben jelent meg, annak 91. számú térképmetszeteként. A mintegy másfél évtizedig készülő album végül 1800-ban látott napvilágot. A térképek szerkesztője, Franz Anton Schrämbl (1751-1803) maga alapította térképészeti kiadóját, és lehetőség szerint a legfrissebb térképészeti felmérések alapján dolgozott. Német nyelvű atlanti-óceáni térképe az Egyenlítő tájától Grönlandig ábrázolja az óceánt, Észak-Amerika keleti felét, a karibi szigetvilágot, Dél-Amerika északi részét, az afrikai kontinens zömét és Európa csaknem teljes egészét, egészen a Fekete-tengerig. Térképünk számos érdekes részletet rejteget. Az óceáni partok észak-déli leképezésének első feltűnő vonása az enyhe torzítottság, melynek nyomán Európa és Észak-Amerika lényegesen nagyobbnak tűnik valós méreteihez képest. Térképünk tudatos torzítottságát egyáltalán nem rejtegeti a dokumentum: az Egyenlítőtől távolodva egyre nő a szélességi fokbeosztások egyes fokai közti távolság, ami Európa és Észak-Amerika partjainak lényegesen részletesebb ábrázolását teszi lehetővé. Keleti-nyugati irányban szintén meglepetéseket rejt dokumentumunk. 18. század végi térképünk a keleti-nyugati fokbeosztás eltérő hagyományai szerint kezdő hosszúsági körnek egyaránt felveszi Ferro szigetét, Párizst és Londont. A Kanári-szigetek legnyugatabbi tagját, El Hierro (Ferro) szigetét már az ókortól tengerészeti alappontként használták, hiszen az ismert világ e ponttól teljes egészében keletre helyezkedett el. Az antik hagyományt átvéve, a nemzeti tengerészeti szabványosítás érdekében Richelieu bíboros javaslatára 1634-ben kezdő délkörnek Ferro szigetét vették fel, a szabványt számos állam átvette, ám a maga körében a francia és az angol hajózás más hagyománnyal is élt, ennek megfelelően a térképészetben elterjedt a párizsi, illetve londoni kezdőmeridián is. A tájékozódás megkönnyítése érdekében térképünk mindhárom beosztást feltünteti. Dokumentumunk zöld színnel emeli ki a kontinensek és a hozzá tartozó szigetek határvonalait. A hajózás biztonságát elősegítendő térképünk utal egyes tengerszakaszok kisebb tengermélységére is, a földrészek tekintetében pedig elsősorban a tengerészeti szempontból jelentősebb folyókat tünteti fel. Térképünk a kontinensek belső részei és domborzati viszonyai iránt kevéssé érdeklődik, az atlanti hajózás szempontjából mellékes területeken fontos folyók és folyómenti városok fel sem tűnnek. Így érhető, hogy az olasz, spanyol, francia, angol és az új-angliai partvidékek városhálózata részletesen dokumentált, és szerepel mappánkon a tengermelléki Szentpétervár is; ám az atlanti navigáció szempontjából kevésbé lényeges Közép-Európa fő folyója, a Duna fel sem tűnik a térképen, ahogyan a Duna menti fontos városok: Belgrád, Buda, Bécs sem szerepelnek, jóllehet, a térkép maga, illetve a monumentális atlasz, amelynek végül részét képezte térképünk, Bécsben készült. Szép állapotú lap, hátoldalán régi tulajdonosi bélyegzéssel, illetve erősítő papírcsíkkal.
Délkelet-Ázsia térképe az Indokínai-félszigettől a maláj szigetvilágig és a Fülöp-szigetekig. Német nyelvű, határszínezett térkép. Jean-Baptiste Bourguignon d'Anville térképész adatai alapján szerkesztette Franz Anton Schrämbl bécsi térképész (1786). Zweiter Theil der Karte von Asien, welcher China, einen Theil der Tatarei, Indien jenseits des Ganges, die Inseln Sumatra, Iava, Borneo, Moluken, Philippinen und Iapon enthaelt. Verfasst von Herrn d'Anville. Nach den neuesten Karten. Verbessert herausgegeben von Herrn F. A. Schraembl. (1786) Iacob Adam sculpt. [Bécs] Wien, [1800]. Franz Anton Schrämbl. Kézzel határszínezett rézmetszet, mérete: 480x690 mm, lemezméret: 505x710 mm, lapméret: 655x865 mm. Kézzel határszínezett, míves kivitelű térképünk Franz Anton Schrämbl bécsi térképész monumentális atlaszában, főművében, az ,, Allgemeiner Grosser Atlas" című kötetben jelent meg, annak 107. számú térképmetszeteként. A mintegy másfél évtizedig készülő album egyes térképei ugyan előbb készültek el, ám a monumentális méretű kötet maga végül csupán 1800-ban látott napvilágot. A térképek szerkesztője, Franz Anton Schrämbl (1751-1803) maga alapította térképészeti kiadóját, és lehetőség szerint a legfrissebb térképészeti felmérések alapján dolgozott. Térképünk Jean-Baptiste Bourguignon d'Anville (1697-1782) francia kartográfus, a Bourbon-dinasztia első térképészének munkáján alapul. D'Anville kartográfus a 18. századi térképészet kiemelkedő figurája, munkásságának feltűnő jellegzetessége, hogy térképein a szárazföldek feltáratlan részeit tudatosan üresen hagyja, tudatosan szakítva a korábbi tudománytalan hagyománnyal, amely fantáziarészletekkel vagy feltételezésekkel töltötte ki az üres részeket. Jelentős adatgyűjtésen alapuló térképe a számos gyarmatosító hatalom játékteréül szolgáló Délkelet-Ázsia szigetvilágát ábrázolja, az Indokínai-félszigettől a maláj szigetvilágig, markáns középpontjában a Fülöp-szigetekkel. A vörös és zöld színnel húzott partvonalakon kívül térképünk feltünteti a parti menti településeket, tájékozódási pontok gyanánt a partról azonosítható domborzati részleteket, illetve a szárazföldek belsejében egyes valóban végighajózott édesvízi folyórendszereket. A barokk térképészet jeles darabján a bal alsó sarokban díszes keretben a térkép német nyelvű címe és kolofonja. Szép állapotú lap, hátoldalán erősítő papírcsíkkal, hátoldalán, jobb és felső szélén kisebb, a szedéstükröt a legkevésbé sem érintő, halvány foltossággal. A térkép hátoldalán az egykori tulajdonos által készített német nyelvű jegyzet.
Stieler's Handatlas über alle Theile der Erde un über das Weltgebäude. Gotha, ca 1880, Justus Perthes. 95+ 1 t + 189 p. félbőr kötésben, jó állapotban, minimális kopással. Teljes!
Magyarország úthálózatának távolsági térképe - Carte routi?re de la Hungrie. Bp., [1905], Eggenberger. (Hoffmann A.). Rajzolta Homolka József. Nyomtatta: Kellner és Mohrlüder. M=1: 300.000. Készült a Magyar Automobil Club megbízásából. Feltüntetve a kiépített utak, az automobillal járható utak és a benzinállomások. Színes mélynyomás. Méret: 545x760 mm, teljes lapméret: 630×835 mm vászonra kasírozva, hajtogatva
Darabanth Auction House
![Geologische Profiele von Westserbien, Sandschak, Novipazar und Ostmontenegro gezeichnet auf Grund seiner Aufnahmen von 1917-1918 durch I-II. Idősebb Lóczy Lajos geológiai térképei és szelvényvázlatai Nyugat-Szerbia, Szandzsák és Kelet-Montenegró területéről az 1917-1918. évi expedíció nyomán I-II. [Két térképlap] (1920) Budapest, 1920. Klösz György és Fia Térképészeti Műintézete. Két térkép, méretük: 955x615 mm, illetve 955x620 mm. Az első világháború idején, a Magyar Tudományos Akadémia és a Földtani Intézet megbízásából, Károlyi Lajosné Széchenyi Hanna támogatásával népesebb kutatócsapat indult a délszláv régió közép-balkáni vidékének geológiai felmérésére. Az 1918-1919-ben lezajlott expedíció a Belgrádtól délnyugatra elhelyezkedő, nagyjából 150x100 km kiterjedésű térség földtani térképezését célozta. I. számú geológiai nyomtatványunk három kisebb térképvázlatot közöl, a Belgrád déli szomszédságában elhelyezkedő Avala hegyről, a közép-szerbiai hegyvidéken, a Nyugati-Morava felső folyása melletti Ovčar- és Kablar-csúcs környékének, illetve a bosnyák-szerb területen fekvő, Drina melletti Višegrad város környékének geológiai részleteiről. A térképvázlatokon a földtani információkon kívül az utak, vasutak, települések és gyártelepek is feltüntetve. A három térképvázlatot az egyes térképekhez tartozó, oldalnézetű geológiai keresztmetszetek kísérik. A német és magyar nyelvű jelmagyarázat a lap alján. II. számú geológiai nyomtatványunk számos földtani szelvényt sorakoztat, a felvételek döntően a Drina-kanyon környékén készültek, a bosnyák és szerb területek határán. A kétnyelvű jelmagyarázat a lap alján. II. számú geológiai nyomtatványunk bal felső sarkán apró hiány, a hajtás mentén apró szakadás, a térképlap verzóján apró javítás. Jó állapotú lapok, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3116428.jpg)
![Geologische Übersichtkarte von Westserbien, Sandschak-Novipazar und Ostmontenegro. Masstab: 1 : 200,000. (1923). Idősebb és ifjabb Lóczy Lajos színes geológiai térképe Nyugat-Szerbiáról, valamint a Szandzsákról és Kelet-Montenegrótól. Mérték: 1 : 200,000 [Két térképszelvény, teljes]. Budapest, 1923. Klösz György és Fia Térképészeti Műintézete. Két színes kőnyomat, méretük: 487x640 mm egy 580x825 mm méretű térképlapon (Nyugat-Szerbia), illetve 823x800 mm egy 900x830 méretű térképlapon (Szandzsák és Kelet-Montenegró). Az első világháború idején, a Magyar Tudományos Akadémia és a Földtani Intézet megbízásából, Károlyi Lajosné Széchenyi Hanna támogatásával egy népesebb kutatócsapat indult a délszláv régió közép-balkáni vidékének geológiai felmérésére. Az 1918-1919-ben lezajlott expedíció a Belgrádtól délnyugatra elhelyezkedő, nagyjából 150x100 km kiterjedésű térség földtani térképezését célozta, a térképszelvények északi határát keletről nyugatra a Belgrád-Szabács-Bijeljina vonal jelenti (ez utóbbi város már a Drina folyón is túl, nyugaton, bosnyák területen áll), déli határát keletről nyugatra az Ipek-Spuž-Nikšič városok jelentette vonal jelenti (a koszovói területen fekvő Ipek mai neve Peja, a másik két település már montenegrói területen fekszik, nevük változatlan). A két színes térképszelvény a földrajzi szélesség 44. foka mentén csatlakozik egymáshoz. Az északi térkép nyugati szélén a Drina kanyarog, a folyó osztja a területet szerb, illetve szerb és bosnyák kevert lakosság által lakott területre, a déli rész pedig az eredendően is igen kevert etnikumú Szandzsák területét ábrázolja, amely az expedíció idején visszafoglaló harcok helyszíne, a térkép készülte idején a friss államalakulat, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság felségterülete volt, ma pedig a területen Montenegró északkeleti, Albánia északi, Koszovó északnyugati és Szerbia délnyugati régiói osztoznak, kultúráját illetően pedig mindig is keveredtek a szerb, az albán, a montenegrói és a török hagyományok. Térképünk ugyanakkor nem a felszín etnikai leírását célozza, hanem a jelentős méretű terület geológiai felmérését. A német nyelvű kőzetréteg-jelszínkódolás az északi térképszelvény jobb szélén kapott helyet, a térkép készítéséhez felhasznált, 1886-1922 közötti forrásmunkák felsorolása pedig ugyanezen térképszelvény bal szélén foglal helyet., a térképeken a geológiai színkódoláson kívül a térség vízrajzi, domborzati, közút- és vasúthálózata, valamint településrendszere kapott helyet. Az északi térképszelvény bal oldalán kisebb, a térképfelületet nem érintő szakadásnyom. Jó állapotú térképlapok, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3116409.jpg)
![Északboengkoe és a Bongkavidék (Kelet-Celebesz) átnézetes geológiai térképe. Ifjabb Lóczy Lajos térképe. Mérték: 1 : 200,000. [1928 körül] Budapest, [1928]. Klösz György és Fia Térképészeti Műintézete. Színes térkép, mérete: 653x470 mm egy 750x520 mm méretű térképlapon. Ifjabb Lóczy Lajos geológus a Holland-Amerikai Petróleum Társaság megbízásából 1927 decemberében indult el a holland kezelésben álló indonéziai szigetvilág jelentős szigetére, Celebeszre, feltérképezni annak addig feltáratlan területeit a sziget középső nyúlványán. A magyar tudós svájci és holland tanársegédek, öt helyi térképész és 180 főnyi segédcsapat társaságában tárta fel Közép-Celebesznek a Tomini- és Tomori-öböl között elhelyezkedő, áthatolhatatlan esőerdők borította, magas hegyekkel tagolt, nagyjából fél-dunántúlnyi területét a Bongka folyó mentén. Az 1928-as év hét hónapján át tartó expedíció során a felfedezők legkivált csónakokon közlekedtek, az expedíció néhány segédtagja eltűnt, illetve a komplett társaság komoly spanyolbetegségen esett át, ám a kutatóút végére a vidék geográfiai kérdései megoldódtak. (Budapesti Hírlap, 1928. december 15.) Térképünk színkódolás szerint ábrázolja a feltárt vidék kőzetösszetételét, a térkép feltünteti a vízhálózat, a domborzat részleteit is, illetve egyes települések is megjelennek a térképen. Jó állapotú térkép, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3116417.jpg)
![Alaszka és Szibéria partvidéke a Bering-szorostól északra és délre. Széles margójú térkép James Cook 1778-1779. évi harmadik expedíciójának felfedezései nyomán. Német nyelvű, kézzel határszínezett térkép. Henry Roberts adatai alapján szerkesztette Franz Anton Schrämbl bécsi térképész (1788). Karte N. W. Amerikanischen und N. OE. Asiatischer Küsten. Nach den Untersuchungen das Kapit: Cook in den Jah: 1778. und 1779. entworfen von Heinrich Roberts Lieut: Neu herausgegeben von F. A. Schraembl. No. 107. (1788) [Bécs] Wien, [1800]. Franz Anton Schrämbl. Kézzel határszínezett rézmetszet, mérete: 390x680 mm, lemezméret: 430x715 mm, lapméret: 660x865 mm. Kézzel határszínezett, míves kivitelű térképünk Franz Anton Schrämbl bécsi térképész monumentális atlaszában, főművében, az ,, Allgemeiner Grosser Atlas" című kötetben jelent meg, annak 107. számú térképmetszeteként. A mintegy másfél évtizedig készülő album végül 1800-ban látott napvilágot. A térképek szerkesztője, Franz Anton Schrämbl (1751-1803) maga alapította térképészeti kiadóját, és lehetőség szerint a legfrissebb térképészeti felmérések alapján dolgozott. Térképünk központi része James Cook (1728-1779) harmadik felfedezőútjának nyomvonalát rögzíti: az Alaszka és Szibéria közötti északnyugati átjáró feltérképezését célzó expedícióra 1778-1779 között került sor. Az expedíció 1778 során Kanada és Alaszka partjait derítette fel, behatolt a Jeges-tenger vidékére, a tél közeledtével pedig visszavonult a Csendes-óceán déli vizeire. A kapitány és expedíciója 1778-1779 fordulóját a Hawaii-szigeteken töltötte, ahol a kapitány egy végzetes félreértés nyomán életét vesztette, ám az expedíció ennek ellenére folytatódott. A felfedezők 1779 tavaszán és nyarán a másik irányból, tehát Szibéria felől közelítették meg a Bering-szorost, és töltöttek néhány hetet a Jeges-tengeren, majd nyár végén ismét távoztak a sarkvidékről. Kézzel határszínezett expedíciós térképünk a felfedezőút térképésze, Henry Roberts hadnagy adatfelvétele alapján készült, térképünk zöld színnel jelöli a szibériai, vörös színnel az alaszkai és kanadai partokat. Térképünk a partmenti telepek feltüntetésén túl a partvidéki domborzat részleteivel is szolgál, ám a kontinensek vízrajzi részleteit illetően - mivel édesvízi felfedezésre nem került sor - nem közöl adatokat. Jóllehet térképünk elsősorban James Cook 1778-1779. évi expedíciójának topográfiai vetülete, ám a térkép Kanada belső területén egy másik, korábbi expedíció feltárásait is bemutatja, nevezetesen Samuel Hearne skót felfedező 1771-1772. évi útját, melynek során a skót felfedező, Hudson-öbölparti bázisáról kiindulva északnyugat felé törve, az összefüggő folyórendszerek és nagyobb tavak érintésével elsőként érte el a Jeges-tengert. Térképünk e része a tengerparti részekhez hasonlóan domborzati részletekben is gazdag, és kivételesen belföldi vízrajzi részleteket is jelöl. Szép állapotú lap, hátoldalán erősítő papírcsíkkal, a lap alján és jobb szélén kisebb, a szedéstükröt a legkevésbé sem érintő, halvány foltossággal.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3117443.jpg)
![Az Atlanti-óceán északi része. Német nyelven feliratozott, kézzel határszínezett térkép, szerkesztette Franz Anton Schrämbl bécsi térképész (1788). Karte des Atlantischen Oceans. Herausgegeben von Herrn F. A. Schraembl. N. 91. (1788) [Bécs] Wien, [1800]. Franz Anton Schrämbl. Kézzel határszínezett rézmetszet, mérete:490x610 mm, lemezméret: 525x650 mm, lapméret: 645x845 mm. Kézzel határszínezett, míves kivitelű térképünk Franz Anton Schrämbl bécsi térképész monumentális atlaszában, egyben főművében: az ,, Allgemeiner Grosser Atlas" című kötetben jelent meg, annak 91. számú térképmetszeteként. A mintegy másfél évtizedig készülő album végül 1800-ban látott napvilágot. A térképek szerkesztője, Franz Anton Schrämbl (1751-1803) maga alapította térképészeti kiadóját, és lehetőség szerint a legfrissebb térképészeti felmérések alapján dolgozott. Német nyelvű atlanti-óceáni térképe az Egyenlítő tájától Grönlandig ábrázolja az óceánt, Észak-Amerika keleti felét, a karibi szigetvilágot, Dél-Amerika északi részét, az afrikai kontinens zömét és Európa csaknem teljes egészét, egészen a Fekete-tengerig. Térképünk számos érdekes részletet rejteget. Az óceáni partok észak-déli leképezésének első feltűnő vonása az enyhe torzítottság, melynek nyomán Európa és Észak-Amerika lényegesen nagyobbnak tűnik valós méreteihez képest. Térképünk tudatos torzítottságát egyáltalán nem rejtegeti a dokumentum: az Egyenlítőtől távolodva egyre nő a szélességi fokbeosztások egyes fokai közti távolság, ami Európa és Észak-Amerika partjainak lényegesen részletesebb ábrázolását teszi lehetővé. Keleti-nyugati irányban szintén meglepetéseket rejt dokumentumunk. 18. század végi térképünk a keleti-nyugati fokbeosztás eltérő hagyományai szerint kezdő hosszúsági körnek egyaránt felveszi Ferro szigetét, Párizst és Londont. A Kanári-szigetek legnyugatabbi tagját, El Hierro (Ferro) szigetét már az ókortól tengerészeti alappontként használták, hiszen az ismert világ e ponttól teljes egészében keletre helyezkedett el. Az antik hagyományt átvéve, a nemzeti tengerészeti szabványosítás érdekében Richelieu bíboros javaslatára 1634-ben kezdő délkörnek Ferro szigetét vették fel, a szabványt számos állam átvette, ám a maga körében a francia és az angol hajózás más hagyománnyal is élt, ennek megfelelően a térképészetben elterjedt a párizsi, illetve londoni kezdőmeridián is. A tájékozódás megkönnyítése érdekében térképünk mindhárom beosztást feltünteti. Dokumentumunk zöld színnel emeli ki a kontinensek és a hozzá tartozó szigetek határvonalait. A hajózás biztonságát elősegítendő térképünk utal egyes tengerszakaszok kisebb tengermélységére is, a földrészek tekintetében pedig elsősorban a tengerészeti szempontból jelentősebb folyókat tünteti fel. Térképünk a kontinensek belső részei és domborzati viszonyai iránt kevéssé érdeklődik, az atlanti hajózás szempontjából mellékes területeken fontos folyók és folyómenti városok fel sem tűnnek. Így érhető, hogy az olasz, spanyol, francia, angol és az új-angliai partvidékek városhálózata részletesen dokumentált, és szerepel mappánkon a tengermelléki Szentpétervár is; ám az atlanti navigáció szempontjából kevésbé lényeges Közép-Európa fő folyója, a Duna fel sem tűnik a térképen, ahogyan a Duna menti fontos városok: Belgrád, Buda, Bécs sem szerepelnek, jóllehet, a térkép maga, illetve a monumentális atlasz, amelynek végül részét képezte térképünk, Bécsben készült. Szép állapotú lap, hátoldalán régi tulajdonosi bélyegzéssel, illetve erősítő papírcsíkkal.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3117432.jpg)
![Délkelet-Ázsia térképe az Indokínai-félszigettől a maláj szigetvilágig és a Fülöp-szigetekig. Német nyelvű, határszínezett térkép. Jean-Baptiste Bourguignon d'Anville térképész adatai alapján szerkesztette Franz Anton Schrämbl bécsi térképész (1786). Zweiter Theil der Karte von Asien, welcher China, einen Theil der Tatarei, Indien jenseits des Ganges, die Inseln Sumatra, Iava, Borneo, Moluken, Philippinen und Iapon enthaelt. Verfasst von Herrn d'Anville. Nach den neuesten Karten. Verbessert herausgegeben von Herrn F. A. Schraembl. (1786) Iacob Adam sculpt. [Bécs] Wien, [1800]. Franz Anton Schrämbl. Kézzel határszínezett rézmetszet, mérete: 480x690 mm, lemezméret: 505x710 mm, lapméret: 655x865 mm. Kézzel határszínezett, míves kivitelű térképünk Franz Anton Schrämbl bécsi térképész monumentális atlaszában, főművében, az ,, Allgemeiner Grosser Atlas" című kötetben jelent meg, annak 107. számú térképmetszeteként. A mintegy másfél évtizedig készülő album egyes térképei ugyan előbb készültek el, ám a monumentális méretű kötet maga végül csupán 1800-ban látott napvilágot. A térképek szerkesztője, Franz Anton Schrämbl (1751-1803) maga alapította térképészeti kiadóját, és lehetőség szerint a legfrissebb térképészeti felmérések alapján dolgozott. Térképünk Jean-Baptiste Bourguignon d'Anville (1697-1782) francia kartográfus, a Bourbon-dinasztia első térképészének munkáján alapul. D'Anville kartográfus a 18. századi térképészet kiemelkedő figurája, munkásságának feltűnő jellegzetessége, hogy térképein a szárazföldek feltáratlan részeit tudatosan üresen hagyja, tudatosan szakítva a korábbi tudománytalan hagyománnyal, amely fantáziarészletekkel vagy feltételezésekkel töltötte ki az üres részeket. Jelentős adatgyűjtésen alapuló térképe a számos gyarmatosító hatalom játékteréül szolgáló Délkelet-Ázsia szigetvilágát ábrázolja, az Indokínai-félszigettől a maláj szigetvilágig, markáns középpontjában a Fülöp-szigetekkel. A vörös és zöld színnel húzott partvonalakon kívül térképünk feltünteti a parti menti településeket, tájékozódási pontok gyanánt a partról azonosítható domborzati részleteket, illetve a szárazföldek belsejében egyes valóban végighajózott édesvízi folyórendszereket. A barokk térképészet jeles darabján a bal alsó sarokban díszes keretben a térkép német nyelvű címe és kolofonja. Szép állapotú lap, hátoldalán erősítő papírcsíkkal, hátoldalán, jobb és felső szélén kisebb, a szedéstükröt a legkevésbé sem érintő, halvány foltossággal. A térkép hátoldalán az egykori tulajdonos által készített német nyelvű jegyzet.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3117439.jpg)
![Magyarország úthálózatának távolsági térképe - Carte routi?re de la Hungrie. Bp., [1905], Eggenberger. (Hoffmann A.). Rajzolta Homolka József. Nyomtatta: Kellner és Mohrlüder. M=1: 300.000. Készült a Magyar Automobil Club megbízásából. Feltüntetve a kiépített utak, az automobillal járható utak és a benzinállomások. Színes mélynyomás. Méret: 545x760 mm, teljes lapméret: 630×835 mm vászonra kasírozva, hajtogatva](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3155717.jpg)
