https://www.darabanth.com/
https://static.darabanth.com/
https://static.darabanth.com/auction/img/
Sold
6 000 HUF
1
Weininger, Otto: Geschlecht und Charakter. Eine prinzipielle Untersuchung. Mit einem Bildnisse des Verfassers. [Bécs-Lipcse] Wien und Leipzig, 1917. Wilhelm Braumüller Verlagsbuchhandlung (Druck von Friedrich Jasper in Wien). 1 t. (hártyapapírral védett címképen a szerző portréja) + XXII + [2] + 608 p. Otto Weininger (1880-1903) bécsi filozófus. A jómódú zsidó műkereskedő családba született, számos nyelven beszélő filozófus fő műve először 1903-ban jelent meg. A Geschlecht und Charakter (Nem és jellem) című írás saját doktori disszertációjának kibővített változata, a munka iránt pedig a szerző szenzációszámba menő körülmények között elkövetett, korai öngyilkossága miatt hatalmas érdeklődés mutatkozott: a szerző temetésén sokak között szintén részt vevő Ludwig Wittgenstein bécsi filozófus meghatározó olvasmányaként hivatkozik a ,,Geschlecht und Charakter"-re. Otto Weininger munkája a fogalmak tisztázása szándékénak kinyilvánításával kezdődik, érvelése szerint ugyanis véglegesen elnőiedesett kora a hamis fogalmak használata miatt hamis látszatok között él. A fogalmak és karakterjegyek elkülönítése érdekében Weininger két lelki ideáltípust különít el, a logikus, morális és produktív férfit és a szexualitásban élő, amorális, reproduktív nőt; állítása szerint biológiai és más okokból a karaktertípusok minden egyedben keverednek: az abszolút férfi és abszolút nő karakterfogalmai voltaképpen a tisztánlátás érdekében felállítandó skála végpontjai. Hasonlóan negatív véleményt fogalmaz meg a zsidóságról, melyet nem köt néphez vagy felekezethez, hanem egyfajta lelki típusként határozza meg, olyan beállítódásként, amely végképpen elszakad a magasabb elvektől. Fontos kiemelni, hogy Weininger munkájában a nő és a zsidó kategóriája nem fajelméleti célokat használ, nem az individuumok elítélését, hanem olyan lelki beállítódásokat, amelyek tömeges jelentkezése látszatkultúrához vezet, olyasfajta kultúrához, amely a bécsi századfordulón meghatározónak tűnt, és amelyet a szerző keresetlen szavakkal egyenesen koitusz-kultúrának nevez. Weininger művének egyes szakaszait a náci fajelmélet később - eredeti közegéből kiragadva - előszeretettel használta fel. Példányunk a mű tizenhatodik kiadásból való. Feliratozott, vaknyomásos kiadói kartonkötésben. Jó példány.
Basket cost in total:
Darabanth Auction House
![Weininger, Otto: Geschlecht und Charakter. Eine prinzipielle Untersuchung. Mit einem Bildnisse des Verfassers. [Bécs-Lipcse] Wien und Leipzig, 1917. Wilhelm Braumüller Verlagsbuchhandlung (Druck von Friedrich Jasper in Wien). 1 t. (hártyapapírral védett címképen a szerző portréja) + XXII + [2] + 608 p. Otto Weininger (1880-1903) bécsi filozófus. A jómódú zsidó műkereskedő családba született, számos nyelven beszélő filozófus fő műve először 1903-ban jelent meg. A Geschlecht und Charakter (Nem és jellem) című írás saját doktori disszertációjának kibővített változata, a munka iránt pedig a szerző szenzációszámba menő körülmények között elkövetett, korai öngyilkossága miatt hatalmas érdeklődés mutatkozott: a szerző temetésén sokak között szintén részt vevő Ludwig Wittgenstein bécsi filozófus meghatározó olvasmányaként hivatkozik a ,,Geschlecht und Charakter"-re. Otto Weininger munkája a fogalmak tisztázása szándékénak kinyilvánításával kezdődik, érvelése szerint ugyanis véglegesen elnőiedesett kora a hamis fogalmak használata miatt hamis látszatok között él. A fogalmak és karakterjegyek elkülönítése érdekében Weininger két lelki ideáltípust különít el, a logikus, morális és produktív férfit és a szexualitásban élő, amorális, reproduktív nőt; állítása szerint biológiai és más okokból a karaktertípusok minden egyedben keverednek: az abszolút férfi és abszolút nő karakterfogalmai voltaképpen a tisztánlátás érdekében felállítandó skála végpontjai. Hasonlóan negatív véleményt fogalmaz meg a zsidóságról, melyet nem köt néphez vagy felekezethez, hanem egyfajta lelki típusként határozza meg, olyan beállítódásként, amely végképpen elszakad a magasabb elvektől. Fontos kiemelni, hogy Weininger munkájában a nő és a zsidó kategóriája nem fajelméleti célokat használ, nem az individuumok elítélését, hanem olyan lelki beállítódásokat, amelyek tömeges jelentkezése látszatkultúrához vezet, olyasfajta kultúrához, amely a bécsi századfordulón meghatározónak tűnt, és amelyet a szerző keresetlen szavakkal egyenesen koitusz-kultúrának nevez. Weininger művének egyes szakaszait a náci fajelmélet később - eredeti közegéből kiragadva - előszeretettel használta fel. Példányunk a mű tizenhatodik kiadásból való. Feliratozott, vaknyomásos kiadói kartonkötésben. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3169081.jpg)
