cca 2000-2020 Lakner László (1936-) Kossuth-díjas festőművész, a Nemzet Művésze autográf sorai és aláírása Tarján Hédi textilművész, festő (1932-2008) autográf soraival és aláírásával ellátott kivágott papírlapon
cca 2010-2020 Somlójenő-Somlóhegy, Polgár-Mátyásfalvi-Pince vendégkönyve, Vincze László szentendrei papírmerítő műhelyében készült egyedi kötés, merített papír, kb. 15 oldalon bejegyzésekkel
Csengeri János (1856-1945) klasszika-filológus, műfordító, egyetemi tanár autográf ódája Goldziher Ignác orientalista számára (1910) Verskézirat, ,,Goldziher Ignácznak születése hatvanadik évfordulóján" címmel. Kelt: [Kolozsvár, 1910.] Félhajtott levél, mérete: 268x209 mm, három beírt oldal. A Goldziher Ignác (1850-1921) orientalista hatvanéves születésnapjára született, nyolc nyolcsoros versszakból álló ,,ünneplő költemény" a ,,Keleti tanulmányok - Goldziher Ignácz születésének hatvanadik évfordulójára" (Budapest, 1910. Hornyánszky Viktor ny.) című könyv címlapot követő első levelén, a kötet bevezetőjeként jelent meg nyomtatásban. Négyrét hajtás nyomaival, a hajtások mentén apró sérülések, szakadásnyomok.
Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró, műfordító, színházigazgató, főrendiházi tag, konzervatív sajtóvezér saját kézzel írt, aláírt levele [Palkovics Lászlónak, Esztergom vármegye alispánjának] ,,Nagyságos Alispán úr" megszólítással a ,,Rákosi Jenő Budapesti Hirlap Ujságvállalata Rt." fejléces levélpapírján. Kelt: Budapest, 1920. dec. 16. Két, egyenként 235x150 mm-es levél, három sűrűn teleírt oldal. Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró, drámaíró, műfordító, színházigazgató, az önmaga erejéből véleményvezérré váló késő dualizmus kori sikeres sajtóvállalkozók egyike. Az ifjúkorában szabadelvűnek számító hírlapíró és színházi vezető a századforduló környékére jelentős tekintélyt szerzett, a megszerzett pozíciók felett őrködve pedig értetlenül nézte a századfordulón fellépő új irodalmi nemzedék térfoglalási kísérleteit. Ady Endrének és körének, egyáltalán a modernista generációnak, a Huszadik Századnak, a baloldali, társadalommérnöki indulatú szellemi műhelyeknek éles nyelvű kritikusa volt. Publicistaként természetesen terheli felelősség háborúpárti sajtóálláspontjáért, azonban ez nem igazolhatja a sajtóvezér 1918-1919 alatti jelentősebb meghurcolását. Pályaívéből következően Rákosi Jenő tragédiaként élte meg az ország háború végi széthullását, 1919-től szorgosan dolgozott az általa biztosan eljövendőnek tartott revízió ügyén. Rákosi Jenő a világháborús tragédia ellenére megőrizte sajtóbefolyását, 1920-ban több évtizedes évfordulójának ünneplése alkalmából számos helyről kapott elismerést. Kéziratunkban meghatott szavakkal köszöni meg Esztergom vármegye őt illető jubiláris köszöntését, hírlapírói vénájából következően pedig megragadja az alkalmat, hogy a vármegyei intézményről írjon elismerő szavakat, mely egyedülállóan magyar intézményt szerinte a történelem viharai sem fogják kikezdeni, hiszen benne a legyőzhetetlen magyar géniusz munkál. Ezt követően a trianoni békediktátum meghaladásáról szól. Jellemző részlet: ,,Nagy meghatottsággal fogadtam a megtisztelő üdvözletet, mert én nép-kegyre [...] vagy hatalmasok vállveregetésére nem vágytam, és most se pályázom; de büszke vagyok arra, ha megszolgáltam figyelmét történelmi reprezentatív közintézményeinknek, amelyekben lakozik a nemzet lelke és szelleme, önbizalma, becsvágya és alkotó ereje. A vármegye, a magyar történeti géniusz geniális alkotása, oly tökéletes a maga eredetiségében, amelyet kincs gyanánt őrizne minden nemzet, s amelyet kikezdett bár az új idő, de gyökerét nem tudta elérni. Ha csakugyan elkövetkeznék az, hogy meghúzzák fölötte a halálharangot, íme, beállok jósnak, és megjövendölöm, hogy a vármegye, hacsak a magyar értelmiséget előbb ki nem irtják, túl fogja élni a vakmerő harangozókat, és túl azt, amit ezek kontárul helyébe találnak tenni. Ez a mai nemzedék olyan, mint az egykori ember, aki vesztesen jött haza, s otthon a hozzátartozóin és háza berendezésén folytatta a kocsmai verekedést, melyből hazavetődött. Mikor kijózanodott, akkor látta a pusztítást, amelyet önmagán végzett. Mi még ma se józanodtunk ki, de talán már útjára lépünk, és meg fogjuk ismerni, hogy csak idő kérdése, hogy visszavegyük, amit erőszak elvett tőlünk meggondolatlanul - ha alkotmányunkról, alkotmányos intézményeinkről, történeti fejlődésünk jogi és erkölcsi tartalmáról, jogunk folytonosságáról le nem mondunk. Köszöntöm Esztergom vármegye érdemes közönségét, a kitüntetést, melyben részesített, szívembe zártam. S köszönöm Alispán úrnak e kitüntetés közvetítésének kedves és fényes okmányát. Nagyságos uramnak kiváló tisztelettel híve és szolgája: Rákosi Jenő". Jó állapotú lap.
Illyés Gyula (1902-1983) költő, író, drámaíró levele Fenyő István (1929-2017) kritikushoz, a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztőjéhez. Kelt: Budapest[?], 1965. I. 25. Egyetlen, kézzel, tintával beírt levél, mérete: 210x150 mm. Szövege: ,,Kedves Barátom, itt küldöm a következőként ígért cikket. Körülbelül tíz nap múlva leszek Pesten - egy-két hétre. Őszinte rokonérzéssel, Illyés Gyula." Jó állapotú levél.
Kónya Sándor (1923-2002) operaénekes aláírt portréja, budapesti vendégszereplése alkalmából (1975) Vintázs, ezüst nagyítású felvétel, mérete: 138x105 mm egy 155x105 mm méretű fotókartonon, előoldalán feliratozva. Kónya Sándor (1923, Sarkad - 2002, Ibiza) operaénekes énekes budapesti képzését megszakította a második világháború. Nyugati fogságba esett, ahonnan már nem Budapestre tért vissza, hanem Detmondban, Rómában és Milánóban fejezte be tanulmányait. Nyugatnémet és nyugat-berlini operatársulatok tagja volt, tenor hangfekvésben. A jelentős áttörést Bayreuth-ban érte el, a legnehezebb Wagner-szerepeken kívül magabiztosan játszotta Froh-t A Rajna kincsében, az ifjú tengerészt a Trisztán és Izoldában, és leghíresebb szerepét, a Lohengrint, mely szerepekben Amerikától Japánig járta a világot. Vendégművészként az 1960-as évektől többször lépett fel Budapesten, így aláírt portrénk készülése idején is - ekkoriban éppen Don Carlost formálta meg. A dedikáció szövege: ,,Sándor Kónya. ,,Don Carlos". Budapest, 1975. 6. 13". *** A fotóhoz tartozik további három tétel: Egy újabb aláírt operaénekesi portréfotó. * A római Teatro dell'Opera 1985. június 12-15-i budapesti vendégszereplése alkalmából kiadott kétleveles, magyar nyelvű műsorismertető. * A Wiener Staatsoper 1988. március 12-i Richard Strauss-előadása alkalmából kiadott, ismeretlen közreműködő által aláírt, német nyelvű, egy levél terjedelmű műsorismertető. Jó állapotú fotó és brosúrák.
Gáldi László (1910-1974) nyelvész, műfordító, irodalomtörténész saját kézzel írt, két oldal terjedelmű válaszlevele Belia György (1923-1982) szerkesztőnek, az Európa Könyvkiadó munkatársának a kiadó által megjelentetni kívánt román nyelvű munkák fordítása ügyében. Kelt: Budapest, 1964. január 24. Egyetlen levél, mérete: 225x340 mm, 41 beírt sor. Gáldi László magyar-román-francia szakon végzett, és már a két világháború között számos román szerzőt fordított magyarra, verstani érdeklődése miatt elsősorban költőket. Az 1960-as években fordítási munkái mellett már főképp verstannal foglalkozott. Belia György felvetését, miszerint az Európa Kiadó Romániai elbeszélők című kötetéhez ő írja az előszót, tisztelettel elhárítja, és az erdélyi Molter Károlyt javasolja a feladatra. Az Európa Könyvkiadó által lefordítani kívánt egyéb munkák egy részét vállalja, más részéhez saját tanítványait javasolja. Jó állapotú levél, hajtogatva, Gáldi László által megcímzett, postabélyegzett, express feladott borítékban.
Gáldi László (1910-1974) nyelvész, irodalomtörténész, műfordító Lucian Blaga (1895-1961) román költő ,,Égő hegedűk - asszonyok", ,,Évszakok", ,,Még egyszer!" című költeményeiről készített műfordításainak saját kézzel írott, két oldal terjedelmű, saját kezű javításokkal tarkított eredeti kézirata. Kelt: Budapest, 1964 körül. Egyetlen levél, mérete: 207x150 mm, 43 beírt sor. Lucian Blaga (1895-1961) a XX. század egyik legjelentősebb román gondolkodója, változatos élete során újságíró, költő, drámaíró, diplomata, egyetemi tanár és kultúraszervező, 1948 után könyvtáros és műfordító volt. Élete során hét verseskötete jelent meg, de 1948 után hallgatásra ítélték, az utolsó két évtized (1943-1961) versei csak halála után jelentek meg. Az expressszionista szabadversekkel induló Lucian Blaga hamar utat talált a mély gondolati tartalmakhoz és a kötött formákhoz, egyszersmind a román-magyar-szász együttélést szorgalmazó Blaga jelentőségét hamar felismerték a transzilvánista erdélyi magyar költők: méltatása és fordítása már az 1930-as években megkezdődött - Dsida Jenő, Áprily Lajos, Szemlér Ferenc tolmácsolta sok versét. Első reprezentatív verseskötete magyarul az 1960-as évek derekán, a román-magyar kulturális kapcsolatok kedvező idejében, az Európa Könyvkiadónál jelent meg, melybe a költő életében megjelent hét verseskötet válogatott versei mellett a hallgatásra ítélt korszak (1948-1961) költeményei is bekerültek. A ,,Mágikus virradat" címen megjelenő Blaga-versválogatás Domokos Sámuel válogatásában és előszavával jelent meg (Budapest, 1966). Áprily, Jékely Zoltán és Szemlér fordításai mellett Baranyi Ferenc és a jeles romanista Gáldi László fordította a versek zömét, Gáldi László nyelvész az érett (és hallgatásra ítélt) Blaga költeményei közül fordított. A tételünkben szereplő három költemény a gyűjtemény 294., 297. és 314. oldalán jelent meg. Jó állapotú lap, hajtogatva, szélén apró szakadásnyomokkal.
Gáldi László (1910-1974) nyelvész, irodalomtörténész, műfordító Lucian Blaga (1895-1961) román költő ,,Andante" című költeményéről készített műfordításának saját kézzel írott, két oldal terjedelmű, saját kézzel javított eredeti kézirata. Kelt: Budapest, 1964 körül. Egyetlen levél, mérete: 200x142 mm, 33 beírt sor. Lucian Blaga (1895-1961) a XX. század egyik legjelentősebb román gondolkodója, változatos élete során újságíró, költő, drámaíró, diplomata, egyetemi tanár és kultúraszervező, 1948 után könyvtáros és műfordító volt. Élete során hét verseskötete jelent meg, de 1948 után hallgatásra ítélték, az utolsó két évtized (1943-1961) versei csak halála után jelentek meg. Az expressszionista szabadversekkel induló Lucian Blaga hamar utat talált a mély gondolati tartalmakhoz és a kötött formákhoz, egyszersmind a román-magyar-szász együttélést szorgalmazó Blaga jelentőségét hamar felismerték a transzilvánista erdélyi magyar költők: méltatása és fordítása már az 1930-as években megkezdődött - Dsida Jenő, Áprily Lajos, Szemlér Ferenc tolmácsolta sok versét. Első reprezentatív verseskötete magyarul az 1960-as évek derekán, a román-magyar kulturális kapcsolatok kedvező idejében, az Európa Könyvkiadónál jelent meg, melybe a költő életében megjelent hét verseskötet válogatott versei mellett a hallgatásra ítélt korszak (1948-1961) költeményei is bekerültek. A ,,Mágikus virradat" címen megjelenő Blaga-versválogatás Domokos Sámuel válogatásában és előszavával jelent meg (Budapest, 1966). Áprily, Jékely Zoltán és Szemlér fordításai mellett Baranyi Ferenc és a jeles romanista Gáldi László fordította a versek zömét, Gáldi László nyelvész az érett (és hallgatásra ítélt) Blaga költeményei közül fordított. Tételünk, az ,,Andante" című költemény a gyűjtemény 282-283. oldalán jelent meg. A műfordítás előtt 7 sornyi üzenet Domokos Sámuelhez, a kötet szerkesztőjéhez, utólagosan zöld tintával áthúzva. Jó állapotú lap.
Gáldi László (1910-1974) nyelvész, irodalomtörténész, műfordító Lucian Blaga (1895-1961) román költő ,,A levegő magvakat kergetett" című költeményéről készített műfordításának saját kézzel írott, két oldal terjedelmű eredeti kézirata. Kelt: Budapest, 1964 körül. Egyetlen levél, mérete: 202x143 mm, 35 beírt sor. Lucian Blaga (1895-1961) a XX. század egyik legjelentősebb román gondolkodója, változatos élete során újságíró, költő, drámaíró, diplomata, egyetemi tanár és kultúraszervező, 1948 után könyvtáros és műfordító volt. Élete során hét verseskötete jelent meg, de 1948 után hallgatásra ítélték, az utolsó két évtized (1943-1961) versei csak halála után jelentek meg. Az expressszionista szabadversekkel induló Lucian Blaga hamar utat talált a mély gondolati tartalmakhoz és a kötött formákhoz, egyszersmind a román-magyar-szász együttélést szorgalmazó Blaga jelentőségét hamar felismerték a transzilvánista erdélyi magyar költők: méltatása és fordítása már az 1930-as években megkezdődött - Dsida Jenő, Áprily Lajos, Szemlér Ferenc tolmácsolta sok versét. Első reprezentatív verseskötete magyarul az 1960-as évek derekán, a román-magyar kulturális kapcsolatok kedvező idejében, az Európa Könyvkiadónál jelent meg, melybe a költő életében megjelent hét verseskötet válogatott versei mellett a hallgatásra ítélt korszak (1948-1961) költeményei is bekerültek. A ,,Mágikus virradat" címen megjelenő Blaga-versválogatás Domokos Sámuel válogatásában és előszavával jelent meg (Budapest, 1966). Áprily, Jékely Zoltán és Szemlér fordításai mellett Baranyi Ferenc és a jeles romanista Gáldi László fordította a versek zömét, Gáldi László nyelvész az érett (és hallgatásra ítélt) Blaga költeményei közül fordított. Tételünk, ,,A levegő magvakat kergetett" című költemény a gyűjtemény 257-258. oldalán jelent meg. A levél hátoldalán ,,A Nyár gyermekei" című Blaga-költemény 14 sor terjedelmű műfordítása, mely tudomásunk szerint publikálatlan. Erre utalhat Gáldi László áthúzása a kéziraton. Jó állapotú lap.
Várnai Zseni (1890-1981) költőnő géppel írt és saját kézzel aláírt levele Ránki (született Rottmann) Andor könyvnyomdásznak. Kelt: Budapest, 1959. november 5. Egy levél, négyrét hajtogatva, egy oldalán 15 beírt sor. A levél mérete: 210x297 mm. Szövege: ,,Kedves Ránki Elvtárs! Sietek válaszolni levelére, mert végtelenül meghatott, hogy kórházi ágyából írt nekem. Tudom, mit jelent ez, és szívből kívánom, hogy az Ön nagy lelkiereje győzedelmeskedjék a betegség fölött. Szeretnék Önnek valami csekély örömet szerezni, ezért mellékelem ezt a régebbi fényképemet, amelyről most kaptam másolatot. Kívánok Önnek teljes gyógyulást, és köszönöm a jókívánságait. Szeretettel üdvözli őszinte barátja: Várnai Zseni [aláírás]." Jó állapotú lap. Hozzá tartozik: [Fotó] Várnai Zseni portréja, hátoldalán a költőnő saját kezű, tollal írt soraival. A felvétel készítője ismeretlen, készült az 1930-as években. Vintázs, ezüst nagyítás, mérete: 85x60 mm. A hátoldalon: ,,Ránki Andor elvtársnak szeretettel, emlékül, Várnai Zseni. 1959. nov." Tökéletes állapotú fénykép. Hozzá tartozik: [Folyóiratkivágás] Várnai Zseni ,,...Hogy ne lehessen háború soha!" című költeménye a Népszava 1959. október 4-i számából kivágva, a szöveg fölött ismeretlen kéz, vélhetőleg a possessor saját kezű dátummegjelölésével. Egyetlen lap, hajtogatva, mérete: 225x110 mm. Jó állapotú lap. A két lap és a fénykép egy géppel címzett, felbélyegzett, dátumbélyegzett borítékban, a borítékon a költőnő budai lakásának megjelölésével. A dokumentumcsoport együttesen bemutatja Várnai Zseni költői tehetségének mértékét, illetve a kor ünnepelt, díjakkal elhalmozott költőnő lakáshelyzetét az úgynevezett káderdűlőn.
Darabanth Auction House
![Csengeri János (1856-1945) klasszika-filológus, műfordító, egyetemi tanár autográf ódája Goldziher Ignác orientalista számára (1910) Verskézirat, ,,Goldziher Ignácznak születése hatvanadik évfordulóján" címmel. Kelt: [Kolozsvár, 1910.] Félhajtott levél, mérete: 268x209 mm, három beírt oldal. A Goldziher Ignác (1850-1921) orientalista hatvanéves születésnapjára született, nyolc nyolcsoros versszakból álló ,,ünneplő költemény" a ,,Keleti tanulmányok - Goldziher Ignácz születésének hatvanadik évfordulójára" (Budapest, 1910. Hornyánszky Viktor ny.) című könyv címlapot követő első levelén, a kötet bevezetőjeként jelent meg nyomtatásban. Négyrét hajtás nyomaival, a hajtások mentén apró sérülések, szakadásnyomok.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3119729.jpg)
![Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró, műfordító, színházigazgató, főrendiházi tag, konzervatív sajtóvezér saját kézzel írt, aláírt levele [Palkovics Lászlónak, Esztergom vármegye alispánjának] ,,Nagyságos Alispán úr" megszólítással a ,,Rákosi Jenő Budapesti Hirlap Ujságvállalata Rt." fejléces levélpapírján. Kelt: Budapest, 1920. dec. 16. Két, egyenként 235x150 mm-es levél, három sűrűn teleírt oldal. Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró, drámaíró, műfordító, színházigazgató, az önmaga erejéből véleményvezérré váló késő dualizmus kori sikeres sajtóvállalkozók egyike. Az ifjúkorában szabadelvűnek számító hírlapíró és színházi vezető a századforduló környékére jelentős tekintélyt szerzett, a megszerzett pozíciók felett őrködve pedig értetlenül nézte a századfordulón fellépő új irodalmi nemzedék térfoglalási kísérleteit. Ady Endrének és körének, egyáltalán a modernista generációnak, a Huszadik Századnak, a baloldali, társadalommérnöki indulatú szellemi műhelyeknek éles nyelvű kritikusa volt. Publicistaként természetesen terheli felelősség háborúpárti sajtóálláspontjáért, azonban ez nem igazolhatja a sajtóvezér 1918-1919 alatti jelentősebb meghurcolását. Pályaívéből következően Rákosi Jenő tragédiaként élte meg az ország háború végi széthullását, 1919-től szorgosan dolgozott az általa biztosan eljövendőnek tartott revízió ügyén. Rákosi Jenő a világháborús tragédia ellenére megőrizte sajtóbefolyását, 1920-ban több évtizedes évfordulójának ünneplése alkalmából számos helyről kapott elismerést. Kéziratunkban meghatott szavakkal köszöni meg Esztergom vármegye őt illető jubiláris köszöntését, hírlapírói vénájából következően pedig megragadja az alkalmat, hogy a vármegyei intézményről írjon elismerő szavakat, mely egyedülállóan magyar intézményt szerinte a történelem viharai sem fogják kikezdeni, hiszen benne a legyőzhetetlen magyar géniusz munkál. Ezt követően a trianoni békediktátum meghaladásáról szól. Jellemző részlet: ,,Nagy meghatottsággal fogadtam a megtisztelő üdvözletet, mert én nép-kegyre [...] vagy hatalmasok vállveregetésére nem vágytam, és most se pályázom; de büszke vagyok arra, ha megszolgáltam figyelmét történelmi reprezentatív közintézményeinknek, amelyekben lakozik a nemzet lelke és szelleme, önbizalma, becsvágya és alkotó ereje. A vármegye, a magyar történeti géniusz geniális alkotása, oly tökéletes a maga eredetiségében, amelyet kincs gyanánt őrizne minden nemzet, s amelyet kikezdett bár az új idő, de gyökerét nem tudta elérni. Ha csakugyan elkövetkeznék az, hogy meghúzzák fölötte a halálharangot, íme, beállok jósnak, és megjövendölöm, hogy a vármegye, hacsak a magyar értelmiséget előbb ki nem irtják, túl fogja élni a vakmerő harangozókat, és túl azt, amit ezek kontárul helyébe találnak tenni. Ez a mai nemzedék olyan, mint az egykori ember, aki vesztesen jött haza, s otthon a hozzátartozóin és háza berendezésén folytatta a kocsmai verekedést, melyből hazavetődött. Mikor kijózanodott, akkor látta a pusztítást, amelyet önmagán végzett. Mi még ma se józanodtunk ki, de talán már útjára lépünk, és meg fogjuk ismerni, hogy csak idő kérdése, hogy visszavegyük, amit erőszak elvett tőlünk meggondolatlanul - ha alkotmányunkról, alkotmányos intézményeinkről, történeti fejlődésünk jogi és erkölcsi tartalmáról, jogunk folytonosságáról le nem mondunk. Köszöntöm Esztergom vármegye érdemes közönségét, a kitüntetést, melyben részesített, szívembe zártam. S köszönöm Alispán úrnak e kitüntetés közvetítésének kedves és fényes okmányát. Nagyságos uramnak kiváló tisztelettel híve és szolgája: Rákosi Jenő". Jó állapotú lap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3174522.jpg)
![Illyés Gyula (1902-1983) költő, író, drámaíró levele Fenyő István (1929-2017) kritikushoz, a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztőjéhez. Kelt: Budapest[?], 1965. I. 25. Egyetlen, kézzel, tintával beírt levél, mérete: 210x150 mm. Szövege: ,,Kedves Barátom, itt küldöm a következőként ígért cikket. Körülbelül tíz nap múlva leszek Pesten - egy-két hétre. Őszinte rokonérzéssel, Illyés Gyula." Jó állapotú levél.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3174531.jpg)
![Várnai Zseni (1890-1981) költőnő géppel írt és saját kézzel aláírt levele Ránki (született Rottmann) Andor könyvnyomdásznak. Kelt: Budapest, 1959. november 5. Egy levél, négyrét hajtogatva, egy oldalán 15 beírt sor. A levél mérete: 210x297 mm. Szövege: ,,Kedves Ránki Elvtárs! Sietek válaszolni levelére, mert végtelenül meghatott, hogy kórházi ágyából írt nekem. Tudom, mit jelent ez, és szívből kívánom, hogy az Ön nagy lelkiereje győzedelmeskedjék a betegség fölött. Szeretnék Önnek valami csekély örömet szerezni, ezért mellékelem ezt a régebbi fényképemet, amelyről most kaptam másolatot. Kívánok Önnek teljes gyógyulást, és köszönöm a jókívánságait. Szeretettel üdvözli őszinte barátja: Várnai Zseni [aláírás]." Jó állapotú lap. Hozzá tartozik: [Fotó] Várnai Zseni portréja, hátoldalán a költőnő saját kezű, tollal írt soraival. A felvétel készítője ismeretlen, készült az 1930-as években. Vintázs, ezüst nagyítás, mérete: 85x60 mm. A hátoldalon: ,,Ránki Andor elvtársnak szeretettel, emlékül, Várnai Zseni. 1959. nov." Tökéletes állapotú fénykép. Hozzá tartozik: [Folyóiratkivágás] Várnai Zseni ,,...Hogy ne lehessen háború soha!" című költeménye a Népszava 1959. október 4-i számából kivágva, a szöveg fölött ismeretlen kéz, vélhetőleg a possessor saját kezű dátummegjelölésével. Egyetlen lap, hajtogatva, mérete: 225x110 mm. Jó állapotú lap. A két lap és a fénykép egy géppel címzett, felbélyegzett, dátumbélyegzett borítékban, a borítékon a költőnő budai lakásának megjelölésével. A dokumentumcsoport együttesen bemutatja Várnai Zseni költői tehetségének mértékét, illetve a kor ünnepelt, díjakkal elhalmozott költőnő lakáshelyzetét az úgynevezett káderdűlőn.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3130738.jpg)
