1980 Illyés Gyula (1902-1983) Kossuth-díjas költő, író autográf vers kézirata Nem nagy ladik... címmel Magyarországról. Egy ceruzával beírt oldal. A vers eddig publikálatlan. "Nem nagy ladik ez a Magyarország, egy rossz rúgás és belül a víz..."
cca 1985 Keresztury Dezső (1904-1996) író, költő, korábbi politikus autográf verses sorai feleségének, Keresztury Máriának, a fraknói várat ábrázoló levelezőlapon: "Mindent simán leróva megérkeztünk Fraknóba: üdvözölnek az ősök s a régi ismerősök (...)". Keresztury Dezső autográf aláírásával.
1991 Páskándi Géza (1933-1995) író, költő, publicista autográf ajándékozási sorai és aláírása fénymásolt kiállítás megnyitó szövegén, Aktív Art (Galériának, Hann Ferencnek), Tóth Szűcs Ilona és Tóth László képzőművészek tárlata alkalmából, 9 számozott oldal
1999 Szőnyi T. Zsuzsa (1924-2014) a Vatikáni Rádió munkatársa, Szőnyi István festőművész lányának autográf levele és képeslapja, valamint gépelt levele aláírás nélkül, meghívóval, borítékkal.
cca 2010-2020 Somlójenő-Somlóhegy, Polgár-Mátyásfalvi-Pince vendégkönyve, Vincze László szentendrei papírmerítő műhelyében készült egyedi kötés, merített papír, kb. 15 oldalon bejegyzésekkel
Csengeri János (1856-1945) klasszika-filológus, műfordító, egyetemi tanár autográf ódája Goldziher Ignác orientalista számára (1910) Verskézirat, ,,Goldziher Ignácznak születése hatvanadik évfordulóján" címmel. Kelt: [Kolozsvár, 1910.] Félhajtott levél, mérete: 268x209 mm, három beírt oldal. A Goldziher Ignác (1850-1921) orientalista hatvanéves születésnapjára született, nyolc nyolcsoros versszakból álló ,,ünneplő költemény" a ,,Keleti tanulmányok - Goldziher Ignácz születésének hatvanadik évfordulójára" (Budapest, 1910. Hornyánszky Viktor ny.) című könyv címlapot követő első levelén, a kötet bevezetőjeként jelent meg nyomtatásban. Négyrét hajtás nyomaival, a hajtások mentén apró sérülések, szakadásnyomok.
Kónya Sándor (1923-2002) operaénekes aláírt portréja, budapesti vendégszereplése alkalmából (1975) Vintázs, ezüst nagyítású felvétel, mérete: 138x105 mm egy 155x105 mm méretű fotókartonon, előoldalán feliratozva. Kónya Sándor (1923, Sarkad - 2002, Ibiza) operaénekes énekes budapesti képzését megszakította a második világháború. Nyugati fogságba esett, ahonnan már nem Budapestre tért vissza, hanem Detmondban, Rómában és Milánóban fejezte be tanulmányait. Nyugatnémet és nyugat-berlini operatársulatok tagja volt, tenor hangfekvésben. A jelentős áttörést Bayreuth-ban érte el, a legnehezebb Wagner-szerepeken kívül magabiztosan játszotta Froh-t A Rajna kincsében, az ifjú tengerészt a Trisztán és Izoldában, és leghíresebb szerepét, a Lohengrint, mely szerepekben Amerikától Japánig járta a világot. Vendégművészként az 1960-as évektől többször lépett fel Budapesten, így aláírt portrénk készülése idején is - ekkoriban éppen Don Carlost formálta meg. A dedikáció szövege: ,,Sándor Kónya. ,,Don Carlos". Budapest, 1975. 6. 13". *** A fotóhoz tartozik további három tétel: Egy újabb aláírt operaénekesi portréfotó. * A római Teatro dell'Opera 1985. június 12-15-i budapesti vendégszereplése alkalmából kiadott kétleveles, magyar nyelvű műsorismertető. * A Wiener Staatsoper 1988. március 12-i Richard Strauss-előadása alkalmából kiadott, ismeretlen közreműködő által aláírt, német nyelvű, egy levél terjedelmű műsorismertető. Jó állapotú fotó és brosúrák.
Gáldi László (1910-1974) nyelvész, műfordító, irodalomtörténész saját kézzel írt, két oldal terjedelmű válaszlevele Belia György (1923-1982) szerkesztőnek, az Európa Könyvkiadó munkatársának a kiadó által megjelentetni kívánt román nyelvű munkák fordítása ügyében. Kelt: Budapest, 1964. január 24. Egyetlen levél, mérete: 225x340 mm, 41 beírt sor. Gáldi László magyar-román-francia szakon végzett, és már a két világháború között számos román szerzőt fordított magyarra, verstani érdeklődése miatt elsősorban költőket. Az 1960-as években fordítási munkái mellett már főképp verstannal foglalkozott. Belia György felvetését, miszerint az Európa Kiadó Romániai elbeszélők című kötetéhez ő írja az előszót, tisztelettel elhárítja, és az erdélyi Molter Károlyt javasolja a feladatra. Az Európa Könyvkiadó által lefordítani kívánt egyéb munkák egy részét vállalja, más részéhez saját tanítványait javasolja. Jó állapotú levél, hajtogatva, Gáldi László által megcímzett, postabélyegzett, express feladott borítékban.
Gáldi László (1910-1974) nyelvész, irodalomtörténész, műfordító Lucian Blaga (1895-1961) román költő ,,Égő hegedűk - asszonyok", ,,Évszakok", ,,Még egyszer!" című költeményeiről készített műfordításainak saját kézzel írott, két oldal terjedelmű, saját kezű javításokkal tarkított eredeti kézirata. Kelt: Budapest, 1964 körül. Egyetlen levél, mérete: 207x150 mm, 43 beírt sor. Lucian Blaga (1895-1961) a XX. század egyik legjelentősebb román gondolkodója, változatos élete során újságíró, költő, drámaíró, diplomata, egyetemi tanár és kultúraszervező, 1948 után könyvtáros és műfordító volt. Élete során hét verseskötete jelent meg, de 1948 után hallgatásra ítélték, az utolsó két évtized (1943-1961) versei csak halála után jelentek meg. Az expressszionista szabadversekkel induló Lucian Blaga hamar utat talált a mély gondolati tartalmakhoz és a kötött formákhoz, egyszersmind a román-magyar-szász együttélést szorgalmazó Blaga jelentőségét hamar felismerték a transzilvánista erdélyi magyar költők: méltatása és fordítása már az 1930-as években megkezdődött - Dsida Jenő, Áprily Lajos, Szemlér Ferenc tolmácsolta sok versét. Első reprezentatív verseskötete magyarul az 1960-as évek derekán, a román-magyar kulturális kapcsolatok kedvező idejében, az Európa Könyvkiadónál jelent meg, melybe a költő életében megjelent hét verseskötet válogatott versei mellett a hallgatásra ítélt korszak (1948-1961) költeményei is bekerültek. A ,,Mágikus virradat" címen megjelenő Blaga-versválogatás Domokos Sámuel válogatásában és előszavával jelent meg (Budapest, 1966). Áprily, Jékely Zoltán és Szemlér fordításai mellett Baranyi Ferenc és a jeles romanista Gáldi László fordította a versek zömét, Gáldi László nyelvész az érett (és hallgatásra ítélt) Blaga költeményei közül fordított. A tételünkben szereplő három költemény a gyűjtemény 294., 297. és 314. oldalán jelent meg. Jó állapotú lap, hajtogatva, szélén apró szakadásnyomokkal.