[Fejér György] Georgius Fejér: Codex Diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomus Primus. Studio et Opera Georgii Fejér bibliothecarii regii. Budae, 1829, Typis Typogr. Regiae Universitatis Ungaricae, 490+6 p. Latin nyelven. Korabeli félbőr-kötésben, kopott borítóval.
Szántó Imre: Küzdelem a török terjeszkedés ellen Magyarországon. Az 1551-52. évi várháborúk. Bp., 1985., Akadémiai Kiadó, 275 p.+14 t. (fekete-fehér fotók). Kiadói egészvászon-kötés, kiadói papír védőborítóban, jó állapotban.
Budai Ézsaiás: Magyar ország históriája a' mohatsi veszedelemig. Készítette tanítványi számára Budai Ésaiás. Debreczenbenn, 1805. Nyomtatta Csáthy György. [4] + 340 p. Első kiadás. A debreceni főiskolán tanult, majd német és angol földön képzett Budai Ézsaiás (1766-1841) történész, főiskolai tanár rendszerezett, háromkötetes Magyarország-történetének első kötete. A szerző a hunok és avarok történetének kivonatos tárgyalása után a magyarok atyafiságának kérdését részletesen tárgyalja, kitérve a középkortól ismert, Kárpátokon túl élő magyarság felmérésére is. A hazafias szellemben megírt történetírás elsősorban politikatörténet, és uralkodónként sorakozó fejezetekben tekinti át a megtelepedő magyarság történetét, egészen a mohácsi csatavesztésig. A munka második és harmadik része 1808-ban, illetve 1812-ben látott napvilágot. Az első előzék verzóján régi gyűjteményi, vele szemben régi tulajdonosi bejegyzés, a címlap verzóján régi gyűjteményi bélyegzés. Az első előzéken kisebb levágás. (Közönséges história. Második rész.) Díszesen aranyozott gerincű korabeli félbőr kötésben, vörös festésű lapszélekkel, a gerincen a címfelirat és a kötetszám vörös, illetve zöld címkéken. Szép példány.
Tolnai: A világháború története 1914-1917. Diplomáciai okiratok, hivatalos jelentések, szemtanúk hiteles följegyzései és eredeti adatok nyomán írta Zigány Árpád. Több száz képpel, eredeti fölvételekkel és térképekkel. A Tolnai Világlapja ajándéka. I-III. kötet. Budapest, [1915-1917]. Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadóvállalat (Tolnai Világlapja ny.) 448 p.; 398 + [2] p.; 399 + [1] p. Első kiadás. Oldalszámozáson belül szövegközti és egész oldalas képekkel és rajzokkal, térképvázlatokkal rendkívül gazdagon illusztrált egykorú áttekintés. Az egykorú itt szigorúan értendő, hiszen a köteteket 1915, 1916 és az 1917. évben adták ki, a Tolnai Világlapja hazafias, ismeretterjesztő, díszes kiadású különmunkájaként. Az első előfizetési felhívásban (Tolnai Világlapja, 1915. májusi 27.) a kötetet még csupán két kötetesre tervezték, és az oldalfejlécekben csakúgy, mint a képaláírásokban kiválóan tanulmányozható a világháborús részvétel elfogulatlanságra egyáltalán nem törekvő szemlélete: ,,Mennek a katonák. Szép szál legények, derék magyar fiúk mennek a hazát megmenteni. Szemükben a lelkesedés lángja. Vígan, harci dalokat énekelve, a királyt, a hazát éltetve, lélekemelő diadalmenetben utaznak." ,,Hős honvédjeink szilaj rohammal zúdulnak neki az orosz lövészároknak, és szuronnyal, puskatussal verik ki a rablóhordát hazánk földjéről." ,,A kárpáti harcokban foglyul ejtett oroszok. Vad, sunyi pofák, melyeken meglátszik, hogy a gazdájuk minden alávalóságra és gaztettre képes." ,,A németek nagyszerű rohama kiverte sáncaikból az angol, belga és francia katonákat. A legkisebb fáradtság nélkül, vidáman lakoznak most a győztes vitézek a kivert ellenség helyén. Egyikük túláradó jókedvében meglovagolja a francia ágyút.". Mindhárom kötet rendkívül sok háborús anekdotát közöl, az első kötetben a háború nagyszerű hősi kalandnak ígérkezik, az első borúsabb jelek a harmadik, záró kötetben jelentkeznek, ahol egyes képaláírásokban már megmutatkozik a háborús pusztítások értelmetlensége. Propagandakiadvány lévén köteteinkben a német és osztrák-magyar hadsereg vereségeiről nem sok szó esik, a központi hatalmak a klasszikus kultúra őrzőiként tűnnek fel, ezen belül pedig a magyar hadsereg küldetése a körülöttünk elhelyezkedő, Nagy-Szerbiáról, Nagy-Romániáról álmodozó államok elleni igazságos, védekező harc. Hadi krónikánk szemlélete szerint az antant hatalmaiban a világ uzsorását, Angliát, a revansvággyal tüzelt, de meglepően kulturálatlan és fölkészületlen Franciaországot, és a pánszláv terjeszkedés agresszív államát, Oroszországot kell megismernünk, akik a német-osztrák-magyar seregek ellen a világ minden tájáról hoznak katonákat, Szenegálból, Indiából, kirgiz, baskír területekről, és saját katonáik előtt ágyútölteléknek használják gyarmati csapataikat. Mindenképpen emlékezetes a harmadik kötet egy képaláírása: ,,Angol páncélautó gépfegyverekkel. Esetlen, óriási géptömeg, mely lomhán, nehézkesen mozog, és nem nagyon vált be a flandriai harcokban." A légierő fegyvereinek méltatásának ugyanakkor a munka komoly figyelmet szentel, ahogyan a német (és kisebb részben a császári-királyi) katonai közigazgatás kulturális küldetésének is, miként az a 3. kötet egy képaláírásában olvasható: ,,Német iskola Brüsszelben. A ,,hunok és barbárok", ahogy a dühöngő entente-sajtó elnevezte a németeket, új kultúrát teremtenek az elpusztult helyébe, és a brüsszeli iskolában már német tisztek tanítják a belga gyerekeket." A szakmunka elvétve közöl az ellenfélről is meglepően emberi fényképeket, de az elegancia, a morál, a fegyelmezettség, a rátermettség világa a munka perspektívája szerint egyértelműen a központi hatalmak oldalán található. A világháború végkimenetelének ismeretében a képaláírások és a hangvétel mindenképpen groteszknek tűnik, ám megjegyzendő, hogy az ellenfél megbélyegzése és a saját hadak felmagasztalása, a tények torzítása, elhallgatása és az álhírek terjesztése valamennyi hadviselő fél sajtójának bevett eljárása volt. A szakmunkát a háború után, 1928-tól radikális átszerkesztés után 10 kötetes műként adták ki. Az első kötet címlapján és utolsó nyomtatott oldalán régi tulajdonosi bélyegzés. A második és harmadik kötet néhány oldalán aláhúzások, széljegyzetek, a harmadik kötet két ívének fűzése meglazult. Egységes, festett, aranyozott, vaknyomásos kiadói egészvászon kötésben, a harmadik kötet gerince sérült, hátsó kötéstáblája kopott.
Eörsi László 2 db az 1956-os forradalomról szóló könyve, mindkettő a szerző által dedikált: Eörsi László: Ferencváros 1956. A kerület fegyveres csoportjai.; Kőbánya 1956. Fegyveres ellenállás a X. kerületben. Bp., 1997-2016, 1956-os Intézet. Kiadói papírkötés. A szerző, Eörsi László (1955- ) történész által dedikált példányok.
Hunfalvy Pál: Az oláhok története. I. köt. Bp., 1894, MTA (Hornyánszky-ny.), XVI+482+(2)+LXVI+(2) p. Első kiadás. Kiadói aranyozott gerincű egészvászon-kötés, a gerincen kis sérüléssel, kissé foltos lapélekkel, hiányzó előzéklappal.
Kempelen Béla: Magyar nemes családok IV. Fa-Házy. Budapest, 1912. Grill Károly Könyvkiadóvállalata (A Nap nyomdája). VII + [1] + 503 + [1] p. Kempelen Béla (1874-1952) genealógus, a magyar nemesi családok kutatója. A jogász végzettségű tudós vármegyei közigazgatási évek után 1907-től címertannal és genealógiával foglalkozott. A magyar nemesi családokra vonatkozó kutatásai keretében 1911-1932 között adta közre munkáját, 11 kötetben, oldalszámozáson belül számos leszármazási táblázattal. Díszesen aranyozott, festett kiadói egészvászon kötésben. Jó példány.
Levitschnigg, Heinr(ich) Ritter v(on): Kossuth und seine Bannerschaft. Silhouetten aus dem Nachmärz in Ungarn. I. Band Pesth, 1850. G. Heckenast. (4)+261+(2)p.+1 kihajt. mell. (hasonmás); korabeli félvászon-kötésben.
Monostori Béla: Front mögött. Regény. (Dedikált.) Budapest, 1939. (,,Élet" Irodalmi és Nyomda Rt.) 216 p. Egyetlen kiadás. Dedikált: ,,Weszely igazgató úrnak mély tisztelettel Monostori Béla. Bicske, 1941. XI. 20". Monostori Béla kémregénye az 1918. évi csendőrség és katonaság emlékezetének állít emléket. A regény ugyan alig foglalkozik az 1918-1919. évi forradalmi eseményekkel, ám hirdetései többek közt a nyilas napilapban, a Magyarság hasábjain jelentek meg, így rákerült az Ideiglenes Nemzeti Kormány által 1945-ben betiltott könyvek listájára. Aranyozott kiadói egészvászon kötésben. Jó példány.
Botlik József: Az őrvidéki magyarság sorsa 1922-1945. (DEDIKÁLT). Vasszilvágy, 2011, Magyar Nyugat Könyvkiadó Bt. Kiadói kartonált papírkötés. A szerző, Botlik József (1949- ) történész, író, teológus által DEDIKÁLT példány.
Darabanth Auction House
![[Fejér György] Georgius Fejér: Codex Diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomus Primus. Studio et Opera Georgii Fejér bibliothecarii regii. Budae, 1829, Typis Typogr. Regiae Universitatis Ungaricae, 490+6 p. Latin nyelven. Korabeli félbőr-kötésben, kopott borítóval.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/0/3073398.jpg)
![Budai Ézsaiás: Magyar ország históriája a' mohatsi veszedelemig. Készítette tanítványi számára Budai Ésaiás. Debreczenbenn, 1805. Nyomtatta Csáthy György. [4] + 340 p. Első kiadás. A debreceni főiskolán tanult, majd német és angol földön képzett Budai Ézsaiás (1766-1841) történész, főiskolai tanár rendszerezett, háromkötetes Magyarország-történetének első kötete. A szerző a hunok és avarok történetének kivonatos tárgyalása után a magyarok atyafiságának kérdését részletesen tárgyalja, kitérve a középkortól ismert, Kárpátokon túl élő magyarság felmérésére is. A hazafias szellemben megírt történetírás elsősorban politikatörténet, és uralkodónként sorakozó fejezetekben tekinti át a megtelepedő magyarság történetét, egészen a mohácsi csatavesztésig. A munka második és harmadik része 1808-ban, illetve 1812-ben látott napvilágot. Az első előzék verzóján régi gyűjteményi, vele szemben régi tulajdonosi bejegyzés, a címlap verzóján régi gyűjteményi bélyegzés. Az első előzéken kisebb levágás. (Közönséges história. Második rész.) Díszesen aranyozott gerincű korabeli félbőr kötésben, vörös festésű lapszélekkel, a gerincen a címfelirat és a kötetszám vörös, illetve zöld címkéken. Szép példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3212756.jpg)
![Tolnai: A világháború története 1914-1917. Diplomáciai okiratok, hivatalos jelentések, szemtanúk hiteles följegyzései és eredeti adatok nyomán írta Zigány Árpád. Több száz képpel, eredeti fölvételekkel és térképekkel. A Tolnai Világlapja ajándéka. I-III. kötet. Budapest, [1915-1917]. Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadóvállalat (Tolnai Világlapja ny.) 448 p.; 398 + [2] p.; 399 + [1] p. Első kiadás. Oldalszámozáson belül szövegközti és egész oldalas képekkel és rajzokkal, térképvázlatokkal rendkívül gazdagon illusztrált egykorú áttekintés. Az egykorú itt szigorúan értendő, hiszen a köteteket 1915, 1916 és az 1917. évben adták ki, a Tolnai Világlapja hazafias, ismeretterjesztő, díszes kiadású különmunkájaként. Az első előfizetési felhívásban (Tolnai Világlapja, 1915. májusi 27.) a kötetet még csupán két kötetesre tervezték, és az oldalfejlécekben csakúgy, mint a képaláírásokban kiválóan tanulmányozható a világháborús részvétel elfogulatlanságra egyáltalán nem törekvő szemlélete: ,,Mennek a katonák. Szép szál legények, derék magyar fiúk mennek a hazát megmenteni. Szemükben a lelkesedés lángja. Vígan, harci dalokat énekelve, a királyt, a hazát éltetve, lélekemelő diadalmenetben utaznak." ,,Hős honvédjeink szilaj rohammal zúdulnak neki az orosz lövészároknak, és szuronnyal, puskatussal verik ki a rablóhordát hazánk földjéről." ,,A kárpáti harcokban foglyul ejtett oroszok. Vad, sunyi pofák, melyeken meglátszik, hogy a gazdájuk minden alávalóságra és gaztettre képes." ,,A németek nagyszerű rohama kiverte sáncaikból az angol, belga és francia katonákat. A legkisebb fáradtság nélkül, vidáman lakoznak most a győztes vitézek a kivert ellenség helyén. Egyikük túláradó jókedvében meglovagolja a francia ágyút.". Mindhárom kötet rendkívül sok háborús anekdotát közöl, az első kötetben a háború nagyszerű hősi kalandnak ígérkezik, az első borúsabb jelek a harmadik, záró kötetben jelentkeznek, ahol egyes képaláírásokban már megmutatkozik a háborús pusztítások értelmetlensége. Propagandakiadvány lévén köteteinkben a német és osztrák-magyar hadsereg vereségeiről nem sok szó esik, a központi hatalmak a klasszikus kultúra őrzőiként tűnnek fel, ezen belül pedig a magyar hadsereg küldetése a körülöttünk elhelyezkedő, Nagy-Szerbiáról, Nagy-Romániáról álmodozó államok elleni igazságos, védekező harc. Hadi krónikánk szemlélete szerint az antant hatalmaiban a világ uzsorását, Angliát, a revansvággyal tüzelt, de meglepően kulturálatlan és fölkészületlen Franciaországot, és a pánszláv terjeszkedés agresszív államát, Oroszországot kell megismernünk, akik a német-osztrák-magyar seregek ellen a világ minden tájáról hoznak katonákat, Szenegálból, Indiából, kirgiz, baskír területekről, és saját katonáik előtt ágyútölteléknek használják gyarmati csapataikat. Mindenképpen emlékezetes a harmadik kötet egy képaláírása: ,,Angol páncélautó gépfegyverekkel. Esetlen, óriási géptömeg, mely lomhán, nehézkesen mozog, és nem nagyon vált be a flandriai harcokban." A légierő fegyvereinek méltatásának ugyanakkor a munka komoly figyelmet szentel, ahogyan a német (és kisebb részben a császári-királyi) katonai közigazgatás kulturális küldetésének is, miként az a 3. kötet egy képaláírásában olvasható: ,,Német iskola Brüsszelben. A ,,hunok és barbárok", ahogy a dühöngő entente-sajtó elnevezte a németeket, új kultúrát teremtenek az elpusztult helyébe, és a brüsszeli iskolában már német tisztek tanítják a belga gyerekeket." A szakmunka elvétve közöl az ellenfélről is meglepően emberi fényképeket, de az elegancia, a morál, a fegyelmezettség, a rátermettség világa a munka perspektívája szerint egyértelműen a központi hatalmak oldalán található. A világháború végkimenetelének ismeretében a képaláírások és a hangvétel mindenképpen groteszknek tűnik, ám megjegyzendő, hogy az ellenfél megbélyegzése és a saját hadak felmagasztalása, a tények torzítása, elhallgatása és az álhírek terjesztése valamennyi hadviselő fél sajtójának bevett eljárása volt. A szakmunkát a háború után, 1928-tól radikális átszerkesztés után 10 kötetes műként adták ki. Az első kötet címlapján és utolsó nyomtatott oldalán régi tulajdonosi bélyegzés. A második és harmadik kötet néhány oldalán aláhúzások, széljegyzetek, a harmadik kötet két ívének fűzése meglazult. Egységes, festett, aranyozott, vaknyomásos kiadói egészvászon kötésben, a harmadik kötet gerince sérült, hátsó kötéstáblája kopott.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3203248.jpg)
![Kempelen Béla: Magyar nemes családok IV. Fa-Házy. Budapest, 1912. Grill Károly Könyvkiadóvállalata (A Nap nyomdája). VII + [1] + 503 + [1] p. Kempelen Béla (1874-1952) genealógus, a magyar nemesi családok kutatója. A jogász végzettségű tudós vármegyei közigazgatási évek után 1907-től címertannal és genealógiával foglalkozott. A magyar nemesi családokra vonatkozó kutatásai keretében 1911-1932 között adta közre munkáját, 11 kötetben, oldalszámozáson belül számos leszármazási táblázattal. Díszesen aranyozott, festett kiadói egészvászon kötésben. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3209904.jpg)
