Bratka László 4 műve: Ecce volt, hol nem volt; Sarkcsillagig érő ajtófélfa tövében; A mohóság hajtott, a titkok szomja...; Felhős. Mind a szerző, Bratka László (1949-2006) költő, műfordító által Mohás Lívia (1928-2024) pszichológus, József Attila-díjas író részére DEDIKÁLT példány. Bp.,1992 - 2001, Széphalom Könyvműhely - Cserépfalvi. Kiadói papírkötés, egyben Mohás Lívia aláhúzásaival és bejegyzéseivel.
Fehér S. Géza: The Danubian Herald and Who's Who. Part I. The Hungarian Foreign Trade Who's Who in Hungary. Bp., 1947, (Tipográfia Műintézet-ny.), 96 p. Angol nyelven. Kiadói papírkötés, foltos borítóval.
Szathmári Gábor: A lentről jött ember. DEDIKÁLT! [Bp.],2015, Dura Stúdió. A borító és a grafikák Vágó Rita festőművész munkái. 2., bővített kiadás. Kiadói kartonált papírkötés.
Felix, Frank: Introduction a L'Heptaméron de la Reine de Navarre. (Orné d'un portrait de la Reine Marguerite et de douze Dessins de Sahib gravés sur bois par A. Pruraine.) [Illusztrált kiadás.] Paris, 1879. Isidore Liseux (Imprimerie Motteroz). CLXXIX + [1] p. + 12 t. (ebből 2 kétoldalas). Félix Frank bevezetője a francia reneszánsz jelentős novellagyűjteményéhez, a jelentőségében a Dekameronhoz mérhető Heptameronhoz. A táblákon Louis Ernest Lesage - művésznevén Sahib - (1847-1919) francia karikaturista rajzai, oldalszámozáson belül a művész egészoldalas Navarrai Margit-portréjával. A kiadás 500 példányban készült. Fűzve, enyhén sérült kiadói borítóban. Ritka!
Jankovich Ferenc: A fáklya kilobbant. Regény. Budapest, 1968. Szépirodalmi Könyvkiadó (Zrínyi Nyomda). 303 + [3] p. Első kiadás. Dedikált: ,,Gaál Lajosnak baráti öleléssel Jankovich Ferenc. Bp. 1968. V. 20." Zsoldos Vera által illusztrált kiadói egészvászon kötésben és enyhén elszíneződött, illusztrált kiadói védőkötésben. Jó példány.
H. Starke: Wie ich den Buchhandel erlernte. Ein Versuch, das Technische wie das Geistige im Buchhandel auf unterhaltende Art anschaulich zu machen. Leipzig, én., Gustav Uhl. Német nyelven. Kiadói félvászon-kötés, kopott borítóval, sérült gerinccel.
A Budapesti Ujságírók Egyesülete 1909-ik évi almanachja. Szerkeszti: Szerdahelyi Sándor. Budapest, 1909. Budapesti Ujságírók Egyesülete (Révai és Salamon ny.) VI + 366 + [122] p. Első kiadás. A Budapesti Újságírók Egyesülete a magyarországi zsurnaliszták önsegélyező és érdekképviseleti szerve volt, mely világnézetileg a legkülönfélébb írókat, újságírókat tömörítette. Ez a heterogenitás az immár ötödik évét megérő Almanachban is megnyilatkozik. Az 1909. évi Almanach parázs sajtóvitáknak ad helyet, a modern irodalom küldetéses kérdéskörét járja körül, a korabeli kultúrharc ritka intenzív pillanatát örökíti meg, melyben a hagyományosan az akadémiai körökben (vagy a Kisfaludy-társaságban) befutott nagy öregek nemzedéke a bejáratott körökből kimaradt, ezért sajtópályán frissen befutni kívánó fiatalok nemzedékével csap össze. Kiadványunk a sajtónyilvánosság előtt lezajlott irodalmi generációváltás lehetőségét hordozza, jelszavakban mindenképpen, amennyiben a hozzászólók többsége irodalmin kívüli küldetést tulajdonít novelláknak, verseknek, színműveknek: az egyedül helyes hazaszeretetre nevelés küldetését vagy az egyedül helyes modern, szociális érzékenységben hevülő életérzés felkeltését véli az irodalom küldetésének - ám ami a kötetben (külön fejezetben) közölt új irodalmi termést jelenti, az bizony nem indokolja a vita hevét, a közölt új, modernista alkotóktól csekély változatosságú, közepes termés jutott az Almanach lapjaira. Az irodalmi rész hangnembeli egyhúrúsága mellett a társadalomelméleti részt hasonló homogenitás jellemzi (ezúttal nem esztétikai, hanem ideológiai), amennyiben a társadalomtudományi részben a Jászi Oszkár-féle társadalomelméleti kör jut szóhoz, ekként a polgári radikálisok és a szociáldemokraták szólamától eltérő (nemzeti szabadelvű vagy keresztényszocialista) hangoknak alig jutott hely. Mindent összevéve tehát az 1909. évi Almanach nem líra- vagy prózatörténeti szempontból emlékezetes - hanem a többé-kevésbé goromba üzengetésnek, azaz az irodalmi generációváltás ígéretének, a kultúrharc parázs vitáinak kiváló, egyedülálló, emlékezetes dokumentuma. Oldalszámozáson belül kilenc oldalnyi irodalmár-portréval. Aranyozott kiadói bőrkötésben (Dárday Aladár, Budapest), felül aranyozott lapszélekkel. Jó példány.
Maurice Maeterlinck: Tintagiles halála. Ford.: Keleti Arthur. A fordító, Keleti Artúr (1889-1969) költő, műfordító által Hegedüs Géza (1912-1999) író, költő, műfordító részére DEDIKÁLT példány! Bp.,1923., Székasi Sacelláry Pál,41+3 p. Balogh István fametszetű illusztrációival. Kiadói papírkötés, szakadt borítóval. Számozott (72./500) példány.
Orosz Iván: Pán hétágú sípján. (Versek.) Szarvas, 1935. ,,Szarvasi Közlöny" Nyomda- és Lapkiadóvállalat. 61 + [3] p. Egyetlen kiadás. Összesen 300 számozott példányban megjelent verskötet aláírt példánya. Sorszáma: 50. A címoldalon régi ajándékozási bejegyzés, régi gyűjteményi bélyegzés és katalógusszám. A címoldal enyhén foltos. Korabeli félvászon kötésben.