https://www.darabanth.com/
https://static.darabanth.com/
https://static.darabanth.com/auction/img/
Sold
3 000 HUF
2
[Folyóirat] "133 perc a Holdon. Ma este: a visszatérés drámai percei". Az Esti Hírlap lapszáma az Apollo-11 expedíciójának Hold-sétájáról. (XIV. évfolyam, 168. szám, 1969. július 21.) Budapest, 1969. Szikra Lapnyomda. [8] p. Folio. A második világháborút követően jelentős fegyverkezési verseny kezdődött az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ennek a versengésnek volt az eredménye a nyugati világot sokkoló Szputnyik-1 műhold fellövése 1957 októberében, melyet a szovjet hírközlés nagy diadallal jelentett be. Jóllehet a szovjetek által fellőtt első műhold nyomán kitört pánik egyebek között a NASA megalakulásához vezetett, 1961. április 12-én Jurij Gagarin másfél órás űrutazásával újabb szovjet diadal született. Mivel az amerikai űrprogram mind az első műhold, mind az első ember űrbe küldésével lemaradásba került. John F. Kennedy amerikai elnök csattanós válaszként 1961. május 25-én a szenátusban meghirdette a Holdra szállási programot. A később Apollo-projektként elhíresült terv szerint még az évtized vége előtt embert kell juttatni a Holdra, és sikeresen vissza is kell hozni onnan. A nagyívű terv sikeréhez azonban rengeteg részlet kidolgozásra szorult. Bár az 1961. május 5-én végrehajtott első amerikai űrutazással kiderült, hogy a kozmikus sebesség, a kozmikus sugárzás és a súlytalanság állapota is túlélhető az emberi szervezet számára, a következő űrutazások során még számtalan vezérlési, kommunikációs, tudományos és egészségügyi kihívásra kellett megoldást találni, illetve meg kellett oldani a Föld kerüli keringés, a hosszú távú űrben tartózkodás, az együttes repülés, az űrséta és az űrrandevú technikai kérdéseit. Az 1961-től kibontakozó Mercury- és Gemini-programok sikere után 1967-től indult a Hold-utazás végső szakaszának programja, az Apollo-program. A tragédiát sem nélkülöző űrprogram döntő része 1967-1969 között zajlott, melynek során az Apollo-űrhajók több alkalommal megközelítették a Holdat, körbe is fényképezték, és kezdettől fogva a két űreszközös megoldást választották, melynek értelmében a Föld-Hold-távolságot megtevő anyaűrhajó Hold körüli pályára áll, és onnan egy másik járművel, egy holdkomppal érik el a Hold felszínét, majd jutnak vissza onnan. Az Apollo-11 űrhajó 1969. július 16-án startolt Floridából, és több napnyi utazás, majd Hold körüli pályára állás után az anyaűrhajóról leválasztott holdkomp 1969. július 20-án, a vasárnap esti órákban érte el a Hold felszínét. Illusztrált beszámolónk a holdkompban tartózkodó két amerikai űrhajós, Neil Armstrong és Buzz Aldrin két órán át tartó holdsétáját ismerteti, különös módon kiemelve, hogy Neil Armstrong bal lábbal lépett a Holdra, illetve sejtetve a tényt, hogy Buzz Aldrin ugrálásaival szemben a bal lábával a Holdat érő Armstrong végig komoly maradt. A magyar kommentár némiképp nehezményezi az amerikai lobogó kitűzését is. Neil Armstrong elhíresült bonmot-ját - ,,Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek - a beszámoló nem említi. A harmadik oldalon további anyag az expedícióról, annak súlyos költségeiről, a holdbéli gravitációról, az amerikai szórakoztatóipar kapcsolódó túlkapásairól. Az űrhajósok portréját és az általuk készített felvételeket is közlő lapszám kiemeli, hogy a világszerte közvetített holdséta feltehetően a világ eddigi legnézettebb adása volt. A véleményoldal kommentárja minden alkalmat megragad az amerikai eredmény szovjet kontextusba helyezésére, illetve költségeinek firtatására. A további oldalon magyar vonatkozású hírek, a záró oldalon az űrben járt valamennyi szovjet és amerikai űrutazó fényképe, Lajka kutyától Buzz Aldrinig, az űrbe lépés időpontja szerint. Jó állapotú lapszám.
Basket cost in total:
Darabanth Auction House
![[Folyóirat] "133 perc a Holdon. Ma este: a visszatérés drámai percei". Az Esti Hírlap lapszáma az Apollo-11 expedíciójának Hold-sétájáról. (XIV. évfolyam, 168. szám, 1969. július 21.) Budapest, 1969. Szikra Lapnyomda. [8] p. Folio. A második világháborút követően jelentős fegyverkezési verseny kezdődött az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ennek a versengésnek volt az eredménye a nyugati világot sokkoló Szputnyik-1 műhold fellövése 1957 októberében, melyet a szovjet hírközlés nagy diadallal jelentett be. Jóllehet a szovjetek által fellőtt első műhold nyomán kitört pánik egyebek között a NASA megalakulásához vezetett, 1961. április 12-én Jurij Gagarin másfél órás űrutazásával újabb szovjet diadal született. Mivel az amerikai űrprogram mind az első műhold, mind az első ember űrbe küldésével lemaradásba került. John F. Kennedy amerikai elnök csattanós válaszként 1961. május 25-én a szenátusban meghirdette a Holdra szállási programot. A később Apollo-projektként elhíresült terv szerint még az évtized vége előtt embert kell juttatni a Holdra, és sikeresen vissza is kell hozni onnan. A nagyívű terv sikeréhez azonban rengeteg részlet kidolgozásra szorult. Bár az 1961. május 5-én végrehajtott első amerikai űrutazással kiderült, hogy a kozmikus sebesség, a kozmikus sugárzás és a súlytalanság állapota is túlélhető az emberi szervezet számára, a következő űrutazások során még számtalan vezérlési, kommunikációs, tudományos és egészségügyi kihívásra kellett megoldást találni, illetve meg kellett oldani a Föld kerüli keringés, a hosszú távú űrben tartózkodás, az együttes repülés, az űrséta és az űrrandevú technikai kérdéseit. Az 1961-től kibontakozó Mercury- és Gemini-programok sikere után 1967-től indult a Hold-utazás végső szakaszának programja, az Apollo-program. A tragédiát sem nélkülöző űrprogram döntő része 1967-1969 között zajlott, melynek során az Apollo-űrhajók több alkalommal megközelítették a Holdat, körbe is fényképezték, és kezdettől fogva a két űreszközös megoldást választották, melynek értelmében a Föld-Hold-távolságot megtevő anyaűrhajó Hold körüli pályára áll, és onnan egy másik járművel, egy holdkomppal érik el a Hold felszínét, majd jutnak vissza onnan. Az Apollo-11 űrhajó 1969. július 16-án startolt Floridából, és több napnyi utazás, majd Hold körüli pályára állás után az anyaűrhajóról leválasztott holdkomp 1969. július 20-án, a vasárnap esti órákban érte el a Hold felszínét. Illusztrált beszámolónk a holdkompban tartózkodó két amerikai űrhajós, Neil Armstrong és Buzz Aldrin két órán át tartó holdsétáját ismerteti, különös módon kiemelve, hogy Neil Armstrong bal lábbal lépett a Holdra, illetve sejtetve a tényt, hogy Buzz Aldrin ugrálásaival szemben a bal lábával a Holdat érő Armstrong végig komoly maradt. A magyar kommentár némiképp nehezményezi az amerikai lobogó kitűzését is. Neil Armstrong elhíresült bonmot-ját - ,,Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek - a beszámoló nem említi. A harmadik oldalon további anyag az expedícióról, annak súlyos költségeiről, a holdbéli gravitációról, az amerikai szórakoztatóipar kapcsolódó túlkapásairól. Az űrhajósok portréját és az általuk készített felvételeket is közlő lapszám kiemeli, hogy a világszerte közvetített holdséta feltehetően a világ eddigi legnézettebb adása volt. A véleményoldal kommentárja minden alkalmat megragad az amerikai eredmény szovjet kontextusba helyezésére, illetve költségeinek firtatására. A további oldalon magyar vonatkozású hírek, a záró oldalon az űrben járt valamennyi szovjet és amerikai űrutazó fényképe, Lajka kutyától Buzz Aldrinig, az űrbe lépés időpontja szerint. Jó állapotú lapszám.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3240014.jpg)
