1998 Fábián Pál (1922-2008) nyelvész, a nyelvtudományok MTA doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa autográf sorai és aláírása Keresztury Dezsőnének, Keresztury Dezső özvegyének
1998 Király László (1954-) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző autográf sorai Keresztury Dezsőnének, Keresztury Dezső özvegyének, amelyben említ egy a Petőfi rádióban leadott könnyűzenei műsorát, amelyben idézni fog Keresztury Dezső egy verséből is. Király László autográf aláírásával.
1998 Dr. Mayer József (1937-2014) MÁV főtanácsos, közlekedéstudományi műgyűjtő, szakíró levele Keresztury Dezsőnének, amelyben említ egy Keresztury Dezső által írt verset valamint Pleidell Jánosról is ír. Fél gépelt oldal, Mayer József autográf aláírásával, eredeti borítékban.
cca 1998 Hlavada József (1932-2003) festőművész írásai a hajdúnánási Kőrösi Csoma Gimnáziumról, 9 sztl. lev. Kivonatok, de benne rajzokkal is az iskoláról, valamint egy Hajdúnánás zászló, 23x16 cm
1999 Szőnyi T. Zsuzsa (1924-2014) a Vatikáni Rádió munkatársa, Szőnyi István festőművész lányának autográf levele és képeslapja, valamint gépelt levele aláírás nélkül, meghívóval, borítékkal.
2004 Amerikai elnökválasztás marketing 5 részes matrjoska baba szett John Kerry elnökjelölt ábrázolásával a legnagyobb darabon, kisebb babákon volt republikánus elnökök, m: 18 cm alatt
cca 2010-2020 Somlójenő-Somlóhegy, Polgár-Mátyásfalvi-Pince vendégkönyve, Vincze László szentendrei papírmerítő műhelyében készült egyedi kötés, merített papír, kb. 15 oldalon bejegyzésekkel
Antikváriusi okmány hagyaték: teljes és töredék kéziratok, okmányok, az 1600-as évektől a XX. század elejéig. helytörténet, családtörténet, történelem témában, egy banános ládányi. Izgalmas kutatási anyag
Nyárády Gábor (1922-2003) író, újságíró, a Magyarország tudományos rovatának egykori vezetője okmány, fotó és kézirat hagyatéka: Számos, őt ábrázoló gyermekkori és egyéb fotó, neki írt levelek, cikkeihez, írásaihoz gyűjtött anyagok, kéziratos munkák Füs Milántól, Bódis Andrásig klf témában egy banánosládányi érdekes anyag. Érdemes átnézni
[Kézirat] ,,Jelentés az Örkénytáborban végrehajtott óvóhely-robbantási kísérletről". A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet jelentése - A jelentés összefoglalása a honvédelmi miniszternek címezve [Aláírt] (1941). Kelt: Budapest, 1941. február 24. 43 + [1] levél + 11 t. (fotómelléklet) terjedelmű gépirat + 1 melléklet (2 levél terjedelmű aláírt). A Pest megyei Örkény és Táborfalva határában levő terület 1875 óta a honvédség kezelésében áll, és lő- és gyakorlótérként szolgál. A második világháború korai éveiben, a jövőben esedékes hadba lépés nyomán várható légitámadások polgári és gazdasági veszteségeit csökkentendő a Honvéd Haditechnikai Intézet óvóhely-robbantási kísérleteket végzett. Az 1940. december 30-án és 1941. január 24-én végrehajtott robbantási kísérletek azt vizsgálták, hogy a már korábban szabványosított TGS rendszerű óvóhely [törmelék, gáz és szilánk elleni védelmet nyújtó óvóhely], illetve a Weiss Manfréd Rt. által fejlesztett, vasbeton elemekből épített árokrendszerű óvóhely védelmi potenciálja mennyiben tér el. Műszaki rajzokban, robbantási ábrákban gazdag jelentésünk az elvégzett robbantások nyomán dokumentálja a két óvóhely-rendszer védelmi képességeit, és megállapítja, hogy a különbség elhanyagolható, az 50 fő védelmét szolgáló TGS-rendszerű óvóhely 21, az 50 fő védelmét szolgáló árokrendszerű óvóhely 27 életet kímél meg. A jelentés továbbá javaslatot tesz a TGS rendszerű óvóhelyek belső berendezésére (a falak mellett tilos fekvőhelyeket kialakítani), illetve az árokrendszerű óvóhelyek vonalvezetésére (a 120 fokban megtört szakaszokban épített árokrendszer nyújtja a legnagyobb védelmet). A dokumentum egykori tulajdonosa több szövegkiemelést, lapszéli kommentárt helyezett el, illetve 16 betétlapon fűzte tovább kommentárjait a jelentéshez. A folyószöveg után részletes építési és robbantási fotódokumentáció. A jelentés eredményeit foglalja össze a dokumentumhoz csatlakozó, aláírt kísérőlevél, melyben a jelentéstevő a már megépült TGS rendszerű óvóhelyek átalakítását javasolja a kísérlet eredményei fényében, másfelől a nagyobb biztonságot jelentő árokrendszerű óvóhelyek kialakítását sürgeti. Nemzeti színű zsinórral fűzött, feliratozott, enyhén sérült korabeli borítóban. A tűzött kísérőlevél jobb szélén apró gyűrődések.
[Kézirat] Egyesek által Arany Lászlónak tulajdonított olvasói levél Gyulai Pálhoz (1826-1909), a Budapesti Szemle esszéfolyóirat szerkesztőjéhez Vámbéry Ármin képviselő-választási esélyei és legújabb őstörténeti munkája kapcsán, ,,Egy elégedetlen olvasó" címmel, saját kezű javításokkal. Kelt: Debrecen, 1886. január 13. Egyetlen levél, mérete: 335x210 mm, 46 + 31 sor. Kéziratunk az 1880-as évek jelentős, politikai felhangokkal kísért nyelvészeti és őstörténeti háborúságának, az úgynevezett ugor-török háborúnak egykorú dokumentuma. Vámbéry Ármin (1832-1913) orientalista és egyetemi tanár 1882-ben jelentette meg ,,A magyarok eredete: ethnologiai tanulmány" című művét, melyben az akadémiai tudományosság által elfogadott finnugor elmélettel szemben foglalt állást, és a magyarságot inkább a törökségi népekkel hozza kapcsolatba - elmélete szerint a magyarság ugor gyökerei csupán kiegészítő és nem meghatározó jellegűek. Vámbéry őstörténeti munkáját a nyelvészek részéről - Budenz József, Munkácsi Bernát, Szinnyei József részéről - erős kritika érte, a történész-orientalista szakma jelentős része viszont Vámbéry pártjára állt (Czirbusz Géza, Marczali Henrik). Az 1880-as évek sajtópolémiájának tétje nem volt éppen csekély, a magyarság rokonságkeresésének, nemzeti nagyságának és ezzel együtt diplomáciai kapcsolatainak kérdése forgott kockán. Az ugor-török háború sajtóküzdelmeinek a politikai sajtó mellett az Akadémia folyóiratai is helyet biztosítottak, így történt ez dokumentumunk esetén is. A Budapesti Szemle szerkesztője, Gyulai Pál számára írt olvasói levelünk a hosszabb okfejtés csattanóját közli. Dokumentumunk az ismeretlen kilétű, politikai hajlandóságú debreceni levélíró saját kezű sorain kívül a szerkesztő tisztázatát és javításait is közli, a teljes levél a Budapesti Szemle esszéfolyóirat 1886. évi CX. számának 334-336. oldalán jelent meg nyomtatásban. Levelünkben a debreceni olvasó kifejti álláspontját Vámbéry Ármin újabb keltű néprajzi munkája kapcsán, és kifejezi rosszallását, miszerint éppen aktuális, monumentális monográfiája (A török faj ethnologiai és ethnographiai tekintetben, Budapest, 1885) alig említi a magyarság török kapcsolatait, holott Vámbéry Ármin a három évvel korábbi, nagy sajtóvihart kavaró munkája (A magyarok eredete, Budapest, 1882) egyértelmű bizonyítékokat sorolt a dicső magyar-török rokonság mellett. Levelünkből a korjellemző őstörténeti állásfoglaláson kívül még a korabeli politikai kombinációk: a képviselőjelölti kiválasztás módszertana is felsejlik. Levelünk szövege: ,,Egy elégedetlen olvasó. Képzelheti, szerkesztő úr, rossz kedvünket, amikor mindezt olvasnunk, tapasztalnunk kellett. Az öt forintot még nem bánjuk, ámbár az sem csekélység, hanem annyival inkább sajnáljuk, hogy ennyire csalódtunk Vámbéry úrban, a mi prófétánkban. Íme kiejti kezéből, sőt megalázza azt a zászlót, a mely alá oly büszkén s annyi ünnepélyességgel esketett fel bennünket. Pedig már arról is gondolkoztunk, hogy a jövő képviselő-választáskor Thaly Kálmán helyett őt tűzzük ki képviselőjelöltnek, mert Thaly Kálmán történelmi munkái már tárgyuknál fogva is a magyar szívhez szólnak ugyan, de az előadás bennök oly czifra sujtásos, [oly] igen hosszúra nyúlnak, s éppen ezért unalmasok, amíg viszont a Magyarok eredete nem csak tárgyánál, hanem előadásánál fogva is hazafiasb, nemzetibb, diadalmasabb, s - teljesen tönkre téve a hazafiatlan és szégyenletes finn-ugor elméletet - a dicsőséges török fajjal hoz bennünket közeli rokonságba. De most már hogyan izgassunk Vámbéry mellett a választókerületben, ha új könyvével mintegy megtagadja dicső elméletét? Úgy-e szerkesztő úr, Ön is elismeri, hogy Vámbéry úr különben jeles könyvének igen lényeges hiánya van, s ez annyival inkább sajnálandó, mert a magyar közönségben a már valamennyire terjedni kezdő helyes ethnológiai fogalmak ilyen következetlen és hézagos tanítás mellett csak újabb összezavarodás veszélyeinek vannak kitéve. Vajon nem lehetne-e segíteni a dolgon? Azt hiszem, lehetne. Vámbéry úr egy második kiadásban pótolhatná a hiányt, s legalább egy szerény fejezetet szentelhetne könyvében a magyarnak is a baskírok mellett, mert különben se a török, se a finnugor fajhoz nem tartozva a szegény magyar testvértelenül lóg a levegőben. Kérem, vegye reá Vámbéry urat, vagy ha a közönség előtt való felszólalást sikeresebbnek vélné a magánbeszélgetésnél, közölje a Budapesti Szemlében egész terjedelmében levelemet. Egyszersmind kérem, javítsa ki stílusomat, mert én nem vagyok író, csak olvasó, s azt tapasztalom, hogy annál rosszabbul írok, mennél több új magyar könyvet olvasok. Őszinte tisztelettel: Egy elégedetlen olvasó. Debrecen, jan. 13. 1886." A levél elején kihúzott sorokkal teljes kiegészítő jegyzet, az eredeti szerző kézírásával. Egyes vélemények az anonim olvasói levelet Arany László (1844-1898) író, költő, esszéírónak tulajdonítják, Arany János fiának és Gyulai Pál szerkesztő személyes jó ismerősének, aki levelünk keletkezése idején pályázza meg a nagyszalontai választókerület képviselőjelölti pozícióját, az író-költő és tisztségviselő így 1886 januárjában éppen tartózkodhatott a cívis városban is. A magunk részéről ezt a kombinációt nem tartjuk valószínűnek: a kiváló stiliszta és szerző Arany László írói ambícióknak éppen nem volt hiányában, Gyulai Pálhoz való viszonya pedig sokkal közelebbi volt, mint amit távolságtartó viszonyt fenntartó levelünk érzékeltet. Dokumentumunk ennek ellenére igen érdekes adalék az 1880-as évek nemzetpolitikai szempontú őstörténeti érvrendszeréről, illetve a képviselőjelölti kombinációkról. Jó állapotú levél, apró tintafoltokkal, a hajtások mentén és a levél alján apró szakadásnyomokkal.
Darabanth Auction House
![[Kézirat] ,,Jelentés az Örkénytáborban végrehajtott óvóhely-robbantási kísérletről". A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet jelentése - A jelentés összefoglalása a honvédelmi miniszternek címezve [Aláírt] (1941). Kelt: Budapest, 1941. február 24. 43 + [1] levél + 11 t. (fotómelléklet) terjedelmű gépirat + 1 melléklet (2 levél terjedelmű aláírt). A Pest megyei Örkény és Táborfalva határában levő terület 1875 óta a honvédség kezelésében áll, és lő- és gyakorlótérként szolgál. A második világháború korai éveiben, a jövőben esedékes hadba lépés nyomán várható légitámadások polgári és gazdasági veszteségeit csökkentendő a Honvéd Haditechnikai Intézet óvóhely-robbantási kísérleteket végzett. Az 1940. december 30-án és 1941. január 24-én végrehajtott robbantási kísérletek azt vizsgálták, hogy a már korábban szabványosított TGS rendszerű óvóhely [törmelék, gáz és szilánk elleni védelmet nyújtó óvóhely], illetve a Weiss Manfréd Rt. által fejlesztett, vasbeton elemekből épített árokrendszerű óvóhely védelmi potenciálja mennyiben tér el. Műszaki rajzokban, robbantási ábrákban gazdag jelentésünk az elvégzett robbantások nyomán dokumentálja a két óvóhely-rendszer védelmi képességeit, és megállapítja, hogy a különbség elhanyagolható, az 50 fő védelmét szolgáló TGS-rendszerű óvóhely 21, az 50 fő védelmét szolgáló árokrendszerű óvóhely 27 életet kímél meg. A jelentés továbbá javaslatot tesz a TGS rendszerű óvóhelyek belső berendezésére (a falak mellett tilos fekvőhelyeket kialakítani), illetve az árokrendszerű óvóhelyek vonalvezetésére (a 120 fokban megtört szakaszokban épített árokrendszer nyújtja a legnagyobb védelmet). A dokumentum egykori tulajdonosa több szövegkiemelést, lapszéli kommentárt helyezett el, illetve 16 betétlapon fűzte tovább kommentárjait a jelentéshez. A folyószöveg után részletes építési és robbantási fotódokumentáció. A jelentés eredményeit foglalja össze a dokumentumhoz csatlakozó, aláírt kísérőlevél, melyben a jelentéstevő a már megépült TGS rendszerű óvóhelyek átalakítását javasolja a kísérlet eredményei fényében, másfelől a nagyobb biztonságot jelentő árokrendszerű óvóhelyek kialakítását sürgeti. Nemzeti színű zsinórral fűzött, feliratozott, enyhén sérült korabeli borítóban. A tűzött kísérőlevél jobb szélén apró gyűrődések.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3244877.jpg)
![[Kézirat] Egyesek által Arany Lászlónak tulajdonított olvasói levél Gyulai Pálhoz (1826-1909), a Budapesti Szemle esszéfolyóirat szerkesztőjéhez Vámbéry Ármin képviselő-választási esélyei és legújabb őstörténeti munkája kapcsán, ,,Egy elégedetlen olvasó" címmel, saját kezű javításokkal. Kelt: Debrecen, 1886. január 13. Egyetlen levél, mérete: 335x210 mm, 46 + 31 sor. Kéziratunk az 1880-as évek jelentős, politikai felhangokkal kísért nyelvészeti és őstörténeti háborúságának, az úgynevezett ugor-török háborúnak egykorú dokumentuma. Vámbéry Ármin (1832-1913) orientalista és egyetemi tanár 1882-ben jelentette meg ,,A magyarok eredete: ethnologiai tanulmány" című művét, melyben az akadémiai tudományosság által elfogadott finnugor elmélettel szemben foglalt állást, és a magyarságot inkább a törökségi népekkel hozza kapcsolatba - elmélete szerint a magyarság ugor gyökerei csupán kiegészítő és nem meghatározó jellegűek. Vámbéry őstörténeti munkáját a nyelvészek részéről - Budenz József, Munkácsi Bernát, Szinnyei József részéről - erős kritika érte, a történész-orientalista szakma jelentős része viszont Vámbéry pártjára állt (Czirbusz Géza, Marczali Henrik). Az 1880-as évek sajtópolémiájának tétje nem volt éppen csekély, a magyarság rokonságkeresésének, nemzeti nagyságának és ezzel együtt diplomáciai kapcsolatainak kérdése forgott kockán. Az ugor-török háború sajtóküzdelmeinek a politikai sajtó mellett az Akadémia folyóiratai is helyet biztosítottak, így történt ez dokumentumunk esetén is. A Budapesti Szemle szerkesztője, Gyulai Pál számára írt olvasói levelünk a hosszabb okfejtés csattanóját közli. Dokumentumunk az ismeretlen kilétű, politikai hajlandóságú debreceni levélíró saját kezű sorain kívül a szerkesztő tisztázatát és javításait is közli, a teljes levél a Budapesti Szemle esszéfolyóirat 1886. évi CX. számának 334-336. oldalán jelent meg nyomtatásban. Levelünkben a debreceni olvasó kifejti álláspontját Vámbéry Ármin újabb keltű néprajzi munkája kapcsán, és kifejezi rosszallását, miszerint éppen aktuális, monumentális monográfiája (A török faj ethnologiai és ethnographiai tekintetben, Budapest, 1885) alig említi a magyarság török kapcsolatait, holott Vámbéry Ármin a három évvel korábbi, nagy sajtóvihart kavaró munkája (A magyarok eredete, Budapest, 1882) egyértelmű bizonyítékokat sorolt a dicső magyar-török rokonság mellett. Levelünkből a korjellemző őstörténeti állásfoglaláson kívül még a korabeli politikai kombinációk: a képviselőjelölti kiválasztás módszertana is felsejlik. Levelünk szövege: ,,Egy elégedetlen olvasó. Képzelheti, szerkesztő úr, rossz kedvünket, amikor mindezt olvasnunk, tapasztalnunk kellett. Az öt forintot még nem bánjuk, ámbár az sem csekélység, hanem annyival inkább sajnáljuk, hogy ennyire csalódtunk Vámbéry úrban, a mi prófétánkban. Íme kiejti kezéből, sőt megalázza azt a zászlót, a mely alá oly büszkén s annyi ünnepélyességgel esketett fel bennünket. Pedig már arról is gondolkoztunk, hogy a jövő képviselő-választáskor Thaly Kálmán helyett őt tűzzük ki képviselőjelöltnek, mert Thaly Kálmán történelmi munkái már tárgyuknál fogva is a magyar szívhez szólnak ugyan, de az előadás bennök oly czifra sujtásos, [oly] igen hosszúra nyúlnak, s éppen ezért unalmasok, amíg viszont a Magyarok eredete nem csak tárgyánál, hanem előadásánál fogva is hazafiasb, nemzetibb, diadalmasabb, s - teljesen tönkre téve a hazafiatlan és szégyenletes finn-ugor elméletet - a dicsőséges török fajjal hoz bennünket közeli rokonságba. De most már hogyan izgassunk Vámbéry mellett a választókerületben, ha új könyvével mintegy megtagadja dicső elméletét? Úgy-e szerkesztő úr, Ön is elismeri, hogy Vámbéry úr különben jeles könyvének igen lényeges hiánya van, s ez annyival inkább sajnálandó, mert a magyar közönségben a már valamennyire terjedni kezdő helyes ethnológiai fogalmak ilyen következetlen és hézagos tanítás mellett csak újabb összezavarodás veszélyeinek vannak kitéve. Vajon nem lehetne-e segíteni a dolgon? Azt hiszem, lehetne. Vámbéry úr egy második kiadásban pótolhatná a hiányt, s legalább egy szerény fejezetet szentelhetne könyvében a magyarnak is a baskírok mellett, mert különben se a török, se a finnugor fajhoz nem tartozva a szegény magyar testvértelenül lóg a levegőben. Kérem, vegye reá Vámbéry urat, vagy ha a közönség előtt való felszólalást sikeresebbnek vélné a magánbeszélgetésnél, közölje a Budapesti Szemlében egész terjedelmében levelemet. Egyszersmind kérem, javítsa ki stílusomat, mert én nem vagyok író, csak olvasó, s azt tapasztalom, hogy annál rosszabbul írok, mennél több új magyar könyvet olvasok. Őszinte tisztelettel: Egy elégedetlen olvasó. Debrecen, jan. 13. 1886." A levél elején kihúzott sorokkal teljes kiegészítő jegyzet, az eredeti szerző kézírásával. Egyes vélemények az anonim olvasói levelet Arany László (1844-1898) író, költő, esszéírónak tulajdonítják, Arany János fiának és Gyulai Pál szerkesztő személyes jó ismerősének, aki levelünk keletkezése idején pályázza meg a nagyszalontai választókerület képviselőjelölti pozícióját, az író-költő és tisztségviselő így 1886 januárjában éppen tartózkodhatott a cívis városban is. A magunk részéről ezt a kombinációt nem tartjuk valószínűnek: a kiváló stiliszta és szerző Arany László írói ambícióknak éppen nem volt hiányában, Gyulai Pálhoz való viszonya pedig sokkal közelebbi volt, mint amit távolságtartó viszonyt fenntartó levelünk érzékeltet. Dokumentumunk ennek ellenére igen érdekes adalék az 1880-as évek nemzetpolitikai szempontú őstörténeti érvrendszeréről, illetve a képviselőjelölti kombinációkról. Jó állapotú levél, apró tintafoltokkal, a hajtások mentén és a levél alján apró szakadásnyomokkal.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3229829.jpg)
