https://www.darabanth.com/
https://static.darabanth.com/
https://static.darabanth.com/auction/img/
The item is not available
14485.
477. Closed Online auction
Historical documents, manuscripts
19 000 HUF
49,22 EUR, 54,29 USD
0
[Kézirat] Egyesek által Arany Lászlónak tulajdonított olvasói levél Gyulai Pálhoz (1826-1909), a Budapesti Szemle esszéfolyóirat szerkesztőjéhez Vámbéry Ármin képviselő-választási esélyei és legújabb őstörténeti munkája kapcsán, ,,Egy elégedetlen olvasó" címmel, saját kezű javításokkal. Kelt: Debrecen, 1886. január 13. Egyetlen levél, mérete: 335x210 mm, 46 + 31 sor. Kéziratunk az 1880-as évek jelentős, politikai felhangokkal kísért nyelvészeti és őstörténeti háborúságának, az úgynevezett ugor-török háborúnak egykorú dokumentuma. Vámbéry Ármin (1832-1913) orientalista és egyetemi tanár 1882-ben jelentette meg ,,A magyarok eredete: ethnologiai tanulmány" című művét, melyben az akadémiai tudományosság által elfogadott finnugor elmélettel szemben foglalt állást, és a magyarságot inkább a törökségi népekkel hozza kapcsolatba - elmélete szerint a magyarság ugor gyökerei csupán kiegészítő és nem meghatározó jellegűek. Vámbéry őstörténeti munkáját a nyelvészek részéről - Budenz József, Munkácsi Bernát, Szinnyei József részéről - erős kritika érte, a történész-orientalista szakma jelentős része viszont Vámbéry pártjára állt (Czirbusz Géza, Marczali Henrik). Az 1880-as évek sajtópolémiájának tétje nem volt éppen csekély, a magyarság rokonságkeresésének, nemzeti nagyságának és ezzel együtt diplomáciai kapcsolatainak kérdése forgott kockán. Az ugor-török háború sajtóküzdelmeinek a politikai sajtó mellett az Akadémia folyóiratai is helyet biztosítottak, így történt ez dokumentumunk esetén is. A Budapesti Szemle szerkesztője, Gyulai Pál számára írt olvasói levelünk a hosszabb okfejtés csattanóját közli. Dokumentumunk az ismeretlen kilétű, politikai hajlandóságú debreceni levélíró saját kezű sorain kívül a szerkesztő tisztázatát és javításait is közli, a teljes levél a Budapesti Szemle esszéfolyóirat 1886. évi CX. számának 334-336. oldalán jelent meg nyomtatásban. Levelünkben a debreceni olvasó kifejti álláspontját Vámbéry Ármin újabb keltű néprajzi munkája kapcsán, és kifejezi rosszallását, miszerint éppen aktuális, monumentális monográfiája (A török faj ethnologiai és ethnographiai tekintetben, Budapest, 1885) alig említi a magyarság török kapcsolatait, holott Vámbéry Ármin a három évvel korábbi, nagy sajtóvihart kavaró munkája (A magyarok eredete, Budapest, 1882) egyértelmű bizonyítékokat sorolt a dicső magyar-török rokonság mellett. Levelünkből a korjellemző őstörténeti állásfoglaláson kívül még a korabeli politikai kombinációk: a képviselőjelölti kiválasztás módszertana is felsejlik. Levelünk szövege: ,,Egy elégedetlen olvasó. Képzelheti, szerkesztő úr, rossz kedvünket, amikor mindezt olvasnunk, tapasztalnunk kellett. Az öt forintot még nem bánjuk, ámbár az sem csekélység, hanem annyival inkább sajnáljuk, hogy ennyire csalódtunk Vámbéry úrban, a mi prófétánkban. Íme kiejti kezéből, sőt megalázza azt a zászlót, a mely alá oly büszkén s annyi ünnepélyességgel esketett fel bennünket. Pedig már arról is gondolkoztunk, hogy a jövő képviselő-választáskor Thaly Kálmán helyett őt tűzzük ki képviselőjelöltnek, mert Thaly Kálmán történelmi munkái már tárgyuknál fogva is a magyar szívhez szólnak ugyan, de az előadás bennök oly czifra sujtásos, [oly] igen hosszúra nyúlnak, s éppen ezért unalmasok, amíg viszont a Magyarok eredete nem csak tárgyánál, hanem előadásánál fogva is hazafiasb, nemzetibb, diadalmasabb, s - teljesen tönkre téve a hazafiatlan és szégyenletes finn-ugor elméletet - a dicsőséges török fajjal hoz bennünket közeli rokonságba. De most már hogyan izgassunk Vámbéry mellett a választókerületben, ha új könyvével mintegy megtagadja dicső elméletét? Úgy-e szerkesztő úr, Ön is elismeri, hogy Vámbéry úr különben jeles könyvének igen lényeges hiánya van, s ez annyival inkább sajnálandó, mert a magyar közönségben a már valamennyire terjedni kezdő helyes ethnológiai fogalmak ilyen következetlen és hézagos tanítás mellett csak újabb összezavarodás veszélyeinek vannak kitéve. Vajon nem lehetne-e segíteni a dolgon? Azt hiszem, lehetne. Vámbéry úr egy második kiadásban pótolhatná a hiányt, s legalább egy szerény fejezetet szentelhetne könyvében a magyarnak is a baskírok mellett, mert különben se a török, se a finnugor fajhoz nem tartozva a szegény magyar testvértelenül lóg a levegőben. Kérem, vegye reá Vámbéry urat, vagy ha a közönség előtt való felszólalást sikeresebbnek vélné a magánbeszélgetésnél, közölje a Budapesti Szemlében egész terjedelmében levelemet. Egyszersmind kérem, javítsa ki stílusomat, mert én nem vagyok író, csak olvasó, s azt tapasztalom, hogy annál rosszabbul írok, mennél több új magyar könyvet olvasok. Őszinte tisztelettel: Egy elégedetlen olvasó. Debrecen, jan. 13. 1886." A levél elején kihúzott sorokkal teljes kiegészítő jegyzet, az eredeti szerző kézírásával. Egyes vélemények az anonim olvasói levelet Arany László (1844-1898) író, költő, esszéírónak tulajdonítják, Arany János fiának és Gyulai Pál szerkesztő személyes jó ismerősének, aki levelünk keletkezése idején pályázza meg a nagyszalontai választókerület képviselőjelölti pozícióját, az író-költő és tisztségviselő így 1886 januárjában éppen tartózkodhatott a cívis városban is. A magunk részéről ezt a kombinációt nem tartjuk valószínűnek: a kiváló stiliszta és szerző Arany László írói ambícióknak éppen nem volt hiányában, Gyulai Pálhoz való viszonya pedig sokkal közelebbi volt, mint amit távolságtartó viszonyt fenntartó levelünk érzékeltet. Dokumentumunk ennek ellenére igen érdekes adalék az 1880-as évek nemzetpolitikai szempontú őstörténeti érvrendszeréről, illetve a képviselőjelölti kombinációkról. Jó állapotú levél, apró tintafoltokkal, a hajtások mentén és a levél alján apró szakadásnyomokkal.
Basket cost in total:
Darabanth Auction House
![[Kézirat] Egyesek által Arany Lászlónak tulajdonított olvasói levél Gyulai Pálhoz (1826-1909), a Budapesti Szemle esszéfolyóirat szerkesztőjéhez Vámbéry Ármin képviselő-választási esélyei és legújabb őstörténeti munkája kapcsán, ,,Egy elégedetlen olvasó" címmel, saját kezű javításokkal. Kelt: Debrecen, 1886. január 13. Egyetlen levél, mérete: 335x210 mm, 46 + 31 sor. Kéziratunk az 1880-as évek jelentős, politikai felhangokkal kísért nyelvészeti és őstörténeti háborúságának, az úgynevezett ugor-török háborúnak egykorú dokumentuma. Vámbéry Ármin (1832-1913) orientalista és egyetemi tanár 1882-ben jelentette meg ,,A magyarok eredete: ethnologiai tanulmány" című művét, melyben az akadémiai tudományosság által elfogadott finnugor elmélettel szemben foglalt állást, és a magyarságot inkább a törökségi népekkel hozza kapcsolatba - elmélete szerint a magyarság ugor gyökerei csupán kiegészítő és nem meghatározó jellegűek. Vámbéry őstörténeti munkáját a nyelvészek részéről - Budenz József, Munkácsi Bernát, Szinnyei József részéről - erős kritika érte, a történész-orientalista szakma jelentős része viszont Vámbéry pártjára állt (Czirbusz Géza, Marczali Henrik). Az 1880-as évek sajtópolémiájának tétje nem volt éppen csekély, a magyarság rokonságkeresésének, nemzeti nagyságának és ezzel együtt diplomáciai kapcsolatainak kérdése forgott kockán. Az ugor-török háború sajtóküzdelmeinek a politikai sajtó mellett az Akadémia folyóiratai is helyet biztosítottak, így történt ez dokumentumunk esetén is. A Budapesti Szemle szerkesztője, Gyulai Pál számára írt olvasói levelünk a hosszabb okfejtés csattanóját közli. Dokumentumunk az ismeretlen kilétű, politikai hajlandóságú debreceni levélíró saját kezű sorain kívül a szerkesztő tisztázatát és javításait is közli, a teljes levél a Budapesti Szemle esszéfolyóirat 1886. évi CX. számának 334-336. oldalán jelent meg nyomtatásban. Levelünkben a debreceni olvasó kifejti álláspontját Vámbéry Ármin újabb keltű néprajzi munkája kapcsán, és kifejezi rosszallását, miszerint éppen aktuális, monumentális monográfiája (A török faj ethnologiai és ethnographiai tekintetben, Budapest, 1885) alig említi a magyarság török kapcsolatait, holott Vámbéry Ármin a három évvel korábbi, nagy sajtóvihart kavaró munkája (A magyarok eredete, Budapest, 1882) egyértelmű bizonyítékokat sorolt a dicső magyar-török rokonság mellett. Levelünkből a korjellemző őstörténeti állásfoglaláson kívül még a korabeli politikai kombinációk: a képviselőjelölti kiválasztás módszertana is felsejlik. Levelünk szövege: ,,Egy elégedetlen olvasó. Képzelheti, szerkesztő úr, rossz kedvünket, amikor mindezt olvasnunk, tapasztalnunk kellett. Az öt forintot még nem bánjuk, ámbár az sem csekélység, hanem annyival inkább sajnáljuk, hogy ennyire csalódtunk Vámbéry úrban, a mi prófétánkban. Íme kiejti kezéből, sőt megalázza azt a zászlót, a mely alá oly büszkén s annyi ünnepélyességgel esketett fel bennünket. Pedig már arról is gondolkoztunk, hogy a jövő képviselő-választáskor Thaly Kálmán helyett őt tűzzük ki képviselőjelöltnek, mert Thaly Kálmán történelmi munkái már tárgyuknál fogva is a magyar szívhez szólnak ugyan, de az előadás bennök oly czifra sujtásos, [oly] igen hosszúra nyúlnak, s éppen ezért unalmasok, amíg viszont a Magyarok eredete nem csak tárgyánál, hanem előadásánál fogva is hazafiasb, nemzetibb, diadalmasabb, s - teljesen tönkre téve a hazafiatlan és szégyenletes finn-ugor elméletet - a dicsőséges török fajjal hoz bennünket közeli rokonságba. De most már hogyan izgassunk Vámbéry mellett a választókerületben, ha új könyvével mintegy megtagadja dicső elméletét? Úgy-e szerkesztő úr, Ön is elismeri, hogy Vámbéry úr különben jeles könyvének igen lényeges hiánya van, s ez annyival inkább sajnálandó, mert a magyar közönségben a már valamennyire terjedni kezdő helyes ethnológiai fogalmak ilyen következetlen és hézagos tanítás mellett csak újabb összezavarodás veszélyeinek vannak kitéve. Vajon nem lehetne-e segíteni a dolgon? Azt hiszem, lehetne. Vámbéry úr egy második kiadásban pótolhatná a hiányt, s legalább egy szerény fejezetet szentelhetne könyvében a magyarnak is a baskírok mellett, mert különben se a török, se a finnugor fajhoz nem tartozva a szegény magyar testvértelenül lóg a levegőben. Kérem, vegye reá Vámbéry urat, vagy ha a közönség előtt való felszólalást sikeresebbnek vélné a magánbeszélgetésnél, közölje a Budapesti Szemlében egész terjedelmében levelemet. Egyszersmind kérem, javítsa ki stílusomat, mert én nem vagyok író, csak olvasó, s azt tapasztalom, hogy annál rosszabbul írok, mennél több új magyar könyvet olvasok. Őszinte tisztelettel: Egy elégedetlen olvasó. Debrecen, jan. 13. 1886." A levél elején kihúzott sorokkal teljes kiegészítő jegyzet, az eredeti szerző kézírásával. Egyes vélemények az anonim olvasói levelet Arany László (1844-1898) író, költő, esszéírónak tulajdonítják, Arany János fiának és Gyulai Pál szerkesztő személyes jó ismerősének, aki levelünk keletkezése idején pályázza meg a nagyszalontai választókerület képviselőjelölti pozícióját, az író-költő és tisztségviselő így 1886 januárjában éppen tartózkodhatott a cívis városban is. A magunk részéről ezt a kombinációt nem tartjuk valószínűnek: a kiváló stiliszta és szerző Arany László írói ambícióknak éppen nem volt hiányában, Gyulai Pálhoz való viszonya pedig sokkal közelebbi volt, mint amit távolságtartó viszonyt fenntartó levelünk érzékeltet. Dokumentumunk ennek ellenére igen érdekes adalék az 1880-as évek nemzetpolitikai szempontú őstörténeti érvrendszeréről, illetve a képviselőjelölti kombinációkról. Jó állapotú levél, apró tintafoltokkal, a hajtások mentén és a levél alján apró szakadásnyomokkal.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3229829.jpg)
