[Plakát] ,,Tervszerű, hatásos iparfejlesztő politikát, becsületes földreformot, igazságos adózást követel a Szociáldemokrata Párt". A Szociáldemokrata Párt választási hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 305x470 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások szlogenvilágába és szociáldemokrata érvrendszerébe avat be. A szervezett munkásság választói közösségét célba vevő szlogen ,,Tervszerű, hatásos iparpolitikát, becsületes földreformot, igazságos adózást" akár sikeresen is hathatott volna a nagyvárosi gyári munkásság szociális reformokra váró köreiben, ám szociális jelszavakkal szintén operált a nyilas mozgalom (valamint a kisgazda ellenzék) is. A jól megtalált szlogen így mégsem vált be: a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk jobb alsó sarkában engedélyeztetési szám: ,,204/1939. sz. Ennek a hirdetménynek a terjesztését a mai naptól számított három hónapra megengedem. A polgármester megbízásából Szepesváry tanácsnok. Budapest, 1939. május 2." Plakátunk jobb oldalán apró, a szövegtükröt nem érintő hiány, jobb oldalán apró sérülések, szélein gyűrődések. Jó állapotú plakát, hajtogatva.
[Plakát] ,,Szociáldemokrata szavazók a keresztet a 2. kockába tegyék". A Szociáldemokrata Párt zuglói szervezetének felhívása az 1935. évi budapesti törvényhatósági (önkormányzati) választások idején. (1935) Budapest, 1933. Világosság Rt. ny. Kétszínnyomású választási hirdetés, mérete: 460x630 mm. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után, a kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végi választással kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági (önkormányzati) választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő országgyűlési és önkormányzati választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14, illetve 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. Az 1935. évben három választásra is sor került, március végén a kormánypártot szokás szerint megerősítő országgyűlési választásokra, április folyamán az OTI-választásokra (az országos társadalombiztosítási szerv vezetésébe választással paritásos alapon kerültek be munkaadói és munkavállalói pártképviselők), 1935. június 2-3-án pedig a budapesti törvényhatósági választásokra. A Szociáldemokrata Párt a megelőző törvényhatósági szavazáson igen tisztesen szerepelt - a legtöbb szavazatot gyűjtötte be. Az önkormányzati választások tétje nem volt éppen csekély, hiszen a főváros nehezen létesített szociális intézményeinek működési feltételeiről, a budapesti gáz- és villanyárról, a HÉV- és BESZKÁRT-jegyek áráról a korszakban fővárosi szinten döntöttek, és a Népszava feltételezése szerint a fővárosban szokásos titkos szavazás intézményének megmaradása is a választás tétje volt. A húsba vágó kérdésekről döntő törvényhatósági választás így érthetően komoly lázban tartotta a főváros választóit, május hónap során naponta több kampányeseményre került sor minden kerületben, a mozgósításban a szociáldemokraták kiváltképpen jól szerepeltek. Természetesen ez a választási időszak sem volt mentes a botrányoktól, ajánlócédulákkal való visszaélésekről, halott szavazók névjegyzékbe való felvételéről, szervezett megtévesztésekről is születtek híradások. Az előkészületi időszak eredménye az ajánlócédulák összegyűjtése volt, a szociáldemokrata párt ennek nyomán a főváros 11 kerületében állíthatott listát. Plakátunk kimondottan a XIV. kerületi (zuglói) szociáldemokrata szimpatizánsok számára készült; minden kerületben más volt a párt sorsolással meghatározott sorrendje a szavazólapon: Zuglóban az MSZDP pártlistája a 2. helyre került. A két napig tartó választáson végül a főváros 292.737 választásra jogosult szavazójából 209.140-en leadták voksukat. A legtöbb szavazatot a kormánypárt (Nemzeti Egység Pártja) gyűjtötte be, a szavazatok 25%-ával, a második helyen a Szociáldemokrata Párt végzett, a munkavállalói párt a szavaztok 23.3%-át kapta (48.655 szavazattal). Plakátunk szélén apró gyűrődések. Jó állapotú plakát, hajtogatva.
[Plakát] ,,Munkások! Polgárok! Elvtársak! Farkas István és Horovitz Gábor elvtársak december 5-én, vasárnap délelőtt 10 órakor Zuglóban (Bosnyák utca 21., Hungária mozgó) programbeszédet tartanak". A Szociáldemokrata Párt választási hirdetése az 1926. évi országgyűlési és önkormányzati választások idején. (1926) Budapest, 1926. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 630x470 mm. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után, a kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végi választással kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette, valamint olyan megállapodás is született, hogy az MSZDP a parlamenti mandátumok 10%-ánál többet nem birtokolhat. Az 1922-es választáson az MSZDP így 25 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, és ezt követően 1944-ig folyamatosan volt parlamenti képviselete. Az 1926 decemberére meghirdetett országgyűlési és budapesti választásra készülve a Szociáldemokrata Párt igen élénk kampánytevékenységet folytatott, a Népszava tanúsítása szerint országszerte sok kampányeseményre került sor, a kampány hajrájában már naponta több gyűlésre is. Az MSZDP kampányeseményére plakátunk tájékoztatása szerint egy zuglói moziban került sor, beszédet tartott Farkas István nyomdász és Horovitz Gábor szerkesztő. A kampányesemény megzavarásáról nem szólnak híradások. Plakátunkon felül apró hiányok, a hajtogatás mentén apró elszíneződés. Jó állapotú plakát, hajtogatva.
[Plakát] ,,Munkások! Polgárok! Szociáldemokraták! Egynéhány hét múlva újra összeül az ország és a főváros törvényhozása. Budapest dolgozó népe nem nézheti sorainak további pusztulását és ezért október hó 3-án az Ecker-vendéglő helyiségében nagy nyilvános gyűlést tartunk" A Szociáldemokrata Párt zuglói pártszervezetének utcai hirdetése az 1926. évi országgyűlési és önkormányzati választások idején. (1926) Budapest, 1926. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 475x310 mm. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után, a kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végi választással kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette, valamint olyan megállapodás is született, hogy az MSZDP a parlamenti mandátumok 10%-ánál többet nem birtokolhat. Az 1922-es választáson az MSZDP így 25 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, és ezt követően 1944-ig folyamatosan volt parlamenti képviselete. Választási plakátunk az 1926 decemberére meghirdetett országgyűlési és budapesti önkormányzati választások korszakából származik. Az MSZDP plakátja a lakásínséget tartja a nyomorúság egyik forrásának - korabeli információk szerint az alapbér 60%-át is elérhette a bérleti díj összege, és a késedelmesen fizető lakókat a bérbeadók türelmi idő nélkül utcára tehették, továbbá a lakbéreket markánsan emelhették. Az 1926. október 3-i választási gyűlésre hívó plakátunk napirendjén így főképpen a húsba vágó kérdésnek számító lakásínség kérdése szerepelt. Jó állapotú plakát, hajtogatva.
[Plakát] A Magyarországi Szociáldemokrata Párt kopogtatócédula-gyűjtési helyének plakátja. (1935/1939) [Budapest, 1935-1939 között. Ny. n.] Egyetlen lap, mérete: 325x490 mm. Szövege: ,,A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választási aláíróhelye. Hivatalos órák: d. e. [...]-ig, d. u. [...]-ig." A Tanácsköztársaságban való - némileg kénytelen - részvétele miatt kompromittálódott Szociáldemokrata Párt 1919-1920 során jelentős üldöztetésekben részesült. Ám mivel továbbra is számottevő rétegeket képviselt, így az 1920. évi választáson felálló kormányt vezető Bethlen István ellenérzései ellenére megegyezést keresett a mozgalommal. Az 1921 decemberében aláírt Bethlen-Peyer-paktum lehetővé tette a Szociáldemokrata Párt részvételét az országgyűlési és törvényhatósági (önkormányzati) választásokon, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935, 1939) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14, 11, végül 5 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. A szociáldemokrata párt érdekeit a Horthy-érában végig kormányzó, változatos nevek alatt futó kormánypárt természetesen ritkán vette figyelembe, általános és titkos választójogot követelő programját is csak módjával: az általánosan titkos választójog az 1938. évi új választójogi törvénnyel jött létre, ám továbbra is a kormánypárt hatalmát biztosító súlyos aránytalanságok maradtak a hazai választási rendszerben. Dokumentumunk a hazai választási rendszer egy ma is meglevő elemének régi jelenlétét bizonyítja. A fővárosi listaállításhoz minden jelölő szervezetnek elegendő mennyiségű támogató aláírást kellett aláírnia. Plakátunk az erre szolgáló szociáldemokrata választási iroda nyitvatartási rendjének hirdetésére szolgál. Plakátunk szélen apró gyűrődések. Jó állapotú lap, hajtogatva.
[Plakát] ,,Közalkalmazottak biztonságos megélhetéséért, magánalkalmazottak kenyeréért küzd a Magyar Élet Pártja". A kormánypárt választási hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939). [Budapest, 1939]. Budai-Bern [...] ny. Kétszínnyomású plakát, mérete: 620x460 mm. A háborús összeomlás, a Tanácsköztársaság és a trianoni békediktátum sokkja alá kerülő országban a közállapotok egészen 1920 közepéig nem tették lehetővé az országgyűlési választásokat. Az ekkor kormányra kerülő Bethlen István 1921 decemberében felvette a kapcsolatot a mégiscsak jelentős társadalmi érdekeket képviselő, az illegalitás határán álló Szociáldemokrata Párttal, és megszületett a megegyezés a szociáldemokrata párt mérsékelt irányzatával (Bethlen-Peyer-paktum). Innentől kezdve a Szociáldemokrata Párt részt vehetett az országgyűlési és törvényhatósági választásokon, és bizonyos korlátok között hirdethette társadalmi és választási programját. A Bethlen-féle kormánypárt több krízisen esett át, ám a Nagyatádi Szabó-István-féle kisgazdapárttal fuzionálva Egységes Párt néven igen hatékony kormányerőre tett szert, és az elkövetkezőkben a Horthy-korszak valamennyi választását fölényesen megnyerte (1922, 1926, 1931, 1935, 1939). A választási sikerek több tényezőből eredtek, egyfelől az ellenzéki Szociáldemokrata Párt szociális javaslatainak, társadalombiztosítási tervezeteiknek némelyikét felkarolta a kormánypárt, a távlati jövőre vonatkozóan meglebegtette a földreform tervét, oktatási és gazdasági szempontból pedig valóban jelentős eredményeket ért el;, de szükséges volt kormányon maradásához az is, hogy a választójogi követeléseknek nem tett eleget, eleinte még szűkítette is a választójogot, a választási szabályok pedig folyamatosan változtak. A nyílt szavazás rendszere, illetve a választókerületek nem azonos szintű súlyozása természetesen mindig a kormánypárt irányába billentette a soron következő választás mérlegét. A Bethlen-féle Egységes Párt több vezetőváltáson és névváltáson ment keresztül, 1932-ben Nemzeti Egység Pártjának nevezték, 1939-től pedig, a gyors kormányfőcserék után Teleki Pál miniszterelnök Magyar Élet Pártja néven szervezte újra a mindig hatalomban maradó kormánypártot. Az 1939 májusára kitűzött országgyűlési választáshoz kapcsolódó politikai plakátunk amellett tanúskodik, hogy az új nevet kapott kormánypárt komolyan veszi szociális programmal jelentkező riválisai jelszavait. A közalkalmazottakat és a magánalkalmazottakat megszólító MÉP-plakát emellett az is jelzi, hogy a budapesti választói tömegből a kormánypárt elsősorban a szolgáltató iparban és a kisiparban - tehát nem a gyáriparban - dolgozó rétegeket kívánja megnyerni. A Teleki Pál vezette MÉP a választást végül fölényesen megnyerte, egyfelől teljesítményének, másfelől választójogi reformjának köszönhetően: a vidéki körzetek - melyek hagyományosan is a kormánypárt bázisának számítottak - egyéni és listás képviselőket is küldtek a parlamentben, míg a fővárosi és nagyvárosi körzetekben csupán pártlistás képviselőket választhattak, csekélyebb számban. A 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk bal oldalán halvány foltosság, jobb alsó sarkán kisebb, a szövegtükröt alig érintő hiány. Jó állapotú plakát, hajtogatva.
[Plakát] ,,A Szociáldemokrata Párt [1939.] május hó 14-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Külső Kerepesi úton, a Tattersallban választói gyűlést tart. Előadók: Peyer Károly, Kéthly Anna, Buchinger Manó, Kabók Lajos, Kertész Miklós, Gyürey Rudolf". A Szociáldemokrata Párt hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 945x625 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások kampányküzdelmeibe avat be. A szociáldemokrata párt a kampány hónapjaiban markáns kampánymunkát végzett, az utolsó hónapban a Népszava beszámolói szerint nem volt ritka egyes választókörzetekben a naponta több választói gyűlés szervezése sem. Dokumentumunk egy nagyszabású választási gyűlést hirdet meg az MSZDP vezérszónokaival, Peyer Károllyal, Kéthly Annával, Buchinger Manóval, az országgyűlés neves és országszerte ismert szónokaival. A Tattersall, azaz a Pesti Ügető rendezvényhelyszíne tágas színhelynek ígérkezett, és lefoglalása jelentős eredménynek számított egy olyan helyzetben, ahol a szociáldemokrata párt a fővárosi kampányhelyszínek lefoglalásában jelentős versenyt futott a kormánypárttal, illetve a nyilas szervezetekkel. Különféle ügymeneti problémákra hivatkozva azonban az Ügető ügyvezetője néhány nappal a rendezvény előtt lemondta a megrendelést, a helyszínen végül egy kisebb pártrivális, a keresztényszocialista EMSZO tarthatott nagygyűlést. A Népszava egykori beszámolója szerint a Szociáldemokrata Párt érthető módon zokon vette az eljárást, ezt is el kellett könyvelnie a pártot ért politikai zaklatások (esetlegesen összeesküvések) egyikének. Jóllehet a Szociáldemokrata Párt nagy erővel vetette be magát a választási küzdelmekbe, de a főváros és néhány nagyváros gyári munkásságának választási bázisát érdemben nem bővítette. Az 1939 májusi választáson a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk jobb felső sarkában kisebb, a szövegtükröt nem érintő hiányok, bal oldalt, felül apró hiány. Jó állapotú plakát, hajtogatva.
[Plakát] ,,A Szociáldemokrata Párt 1939. évi május hó 16-án, kedden este 7 órakor Zuglóban, a Gizella út 46. szám alatt levő Pirkhoffer-vendéglő helyiségében választói gyűlést tart. Előadók: Buchinger Manó v. országgyűlési képviselő és Varga Ferenc" A Szociáldemokrata Párt hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 305x470 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások kampányküzdelmeibe avat be. A szociáldemokrata párt a kampány hónapjaiban markáns kampánymunkát végzett, az utolsó hónapban a Népszava beszámolói szerint nem volt ritka egyes választókörzetekben a naponta több választói gyűlés szervezése sem. Dokumentumunk a fővárosban megszervezett egyik kampánygyűlést hirdeti, a zuglói Pirkhoffer-vendéglőben a párt egyik nagy egyénisége, Buchinger Manó országgyűlési képviselő, a Budapest-déli választókerület képviselőjelöltje tartott programbeszédet. Jóllehet a Szociáldemokrata Párt nagy erővel vetette be magát a választási küzdelmekbe, de a főváros és néhány nagyváros gyári munkásságának választási bázisát érdemben nem bővítette. Az 1939 májusi választáson a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk alján apró sérülés és kisebb gyűrődések. Jó állapotú plakát, hajtogatva.
Darabanth Auction House
![[Plakát] ,,Tervszerű, hatásos iparfejlesztő politikát, becsületes földreformot, igazságos adózást követel a Szociáldemokrata Párt". A Szociáldemokrata Párt választási hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 305x470 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások szlogenvilágába és szociáldemokrata érvrendszerébe avat be. A szervezett munkásság választói közösségét célba vevő szlogen ,,Tervszerű, hatásos iparpolitikát, becsületes földreformot, igazságos adózást" akár sikeresen is hathatott volna a nagyvárosi gyári munkásság szociális reformokra váró köreiben, ám szociális jelszavakkal szintén operált a nyilas mozgalom (valamint a kisgazda ellenzék) is. A jól megtalált szlogen így mégsem vált be: a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk jobb alsó sarkában engedélyeztetési szám: ,,204/1939. sz. Ennek a hirdetménynek a terjesztését a mai naptól számított három hónapra megengedem. A polgármester megbízásából Szepesváry tanácsnok. Budapest, 1939. május 2." Plakátunk jobb oldalán apró, a szövegtükröt nem érintő hiány, jobb oldalán apró sérülések, szélein gyűrődések. Jó állapotú plakát, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242908.jpg)
![[Plakát] ,,Szociáldemokrata szavazók a keresztet a 2. kockába tegyék". A Szociáldemokrata Párt zuglói szervezetének felhívása az 1935. évi budapesti törvényhatósági (önkormányzati) választások idején. (1935) Budapest, 1933. Világosság Rt. ny. Kétszínnyomású választási hirdetés, mérete: 460x630 mm. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után, a kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végi választással kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági (önkormányzati) választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő országgyűlési és önkormányzati választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14, illetve 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. Az 1935. évben három választásra is sor került, március végén a kormánypártot szokás szerint megerősítő országgyűlési választásokra, április folyamán az OTI-választásokra (az országos társadalombiztosítási szerv vezetésébe választással paritásos alapon kerültek be munkaadói és munkavállalói pártképviselők), 1935. június 2-3-án pedig a budapesti törvényhatósági választásokra. A Szociáldemokrata Párt a megelőző törvényhatósági szavazáson igen tisztesen szerepelt - a legtöbb szavazatot gyűjtötte be. Az önkormányzati választások tétje nem volt éppen csekély, hiszen a főváros nehezen létesített szociális intézményeinek működési feltételeiről, a budapesti gáz- és villanyárról, a HÉV- és BESZKÁRT-jegyek áráról a korszakban fővárosi szinten döntöttek, és a Népszava feltételezése szerint a fővárosban szokásos titkos szavazás intézményének megmaradása is a választás tétje volt. A húsba vágó kérdésekről döntő törvényhatósági választás így érthetően komoly lázban tartotta a főváros választóit, május hónap során naponta több kampányeseményre került sor minden kerületben, a mozgósításban a szociáldemokraták kiváltképpen jól szerepeltek. Természetesen ez a választási időszak sem volt mentes a botrányoktól, ajánlócédulákkal való visszaélésekről, halott szavazók névjegyzékbe való felvételéről, szervezett megtévesztésekről is születtek híradások. Az előkészületi időszak eredménye az ajánlócédulák összegyűjtése volt, a szociáldemokrata párt ennek nyomán a főváros 11 kerületében állíthatott listát. Plakátunk kimondottan a XIV. kerületi (zuglói) szociáldemokrata szimpatizánsok számára készült; minden kerületben más volt a párt sorsolással meghatározott sorrendje a szavazólapon: Zuglóban az MSZDP pártlistája a 2. helyre került. A két napig tartó választáson végül a főváros 292.737 választásra jogosult szavazójából 209.140-en leadták voksukat. A legtöbb szavazatot a kormánypárt (Nemzeti Egység Pártja) gyűjtötte be, a szavazatok 25%-ával, a második helyen a Szociáldemokrata Párt végzett, a munkavállalói párt a szavaztok 23.3%-át kapta (48.655 szavazattal). Plakátunk szélén apró gyűrődések. Jó állapotú plakát, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242910.jpg)
![[Plakát] ,,Munkások! Polgárok! Elvtársak! Farkas István és Horovitz Gábor elvtársak december 5-én, vasárnap délelőtt 10 órakor Zuglóban (Bosnyák utca 21., Hungária mozgó) programbeszédet tartanak". A Szociáldemokrata Párt választási hirdetése az 1926. évi országgyűlési és önkormányzati választások idején. (1926) Budapest, 1926. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 630x470 mm. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után, a kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végi választással kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette, valamint olyan megállapodás is született, hogy az MSZDP a parlamenti mandátumok 10%-ánál többet nem birtokolhat. Az 1922-es választáson az MSZDP így 25 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, és ezt követően 1944-ig folyamatosan volt parlamenti képviselete. Az 1926 decemberére meghirdetett országgyűlési és budapesti választásra készülve a Szociáldemokrata Párt igen élénk kampánytevékenységet folytatott, a Népszava tanúsítása szerint országszerte sok kampányeseményre került sor, a kampány hajrájában már naponta több gyűlésre is. Az MSZDP kampányeseményére plakátunk tájékoztatása szerint egy zuglói moziban került sor, beszédet tartott Farkas István nyomdász és Horovitz Gábor szerkesztő. A kampányesemény megzavarásáról nem szólnak híradások. Plakátunkon felül apró hiányok, a hajtogatás mentén apró elszíneződés. Jó állapotú plakát, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242912.jpg)
![[Plakát] ,,Munkások! Polgárok! Szociáldemokraták! Egynéhány hét múlva újra összeül az ország és a főváros törvényhozása. Budapest dolgozó népe nem nézheti sorainak további pusztulását és ezért október hó 3-án az Ecker-vendéglő helyiségében nagy nyilvános gyűlést tartunk" A Szociáldemokrata Párt zuglói pártszervezetének utcai hirdetése az 1926. évi országgyűlési és önkormányzati választások idején. (1926) Budapest, 1926. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 475x310 mm. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után, a kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végi választással kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette, valamint olyan megállapodás is született, hogy az MSZDP a parlamenti mandátumok 10%-ánál többet nem birtokolhat. Az 1922-es választáson az MSZDP így 25 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, és ezt követően 1944-ig folyamatosan volt parlamenti képviselete. Választási plakátunk az 1926 decemberére meghirdetett országgyűlési és budapesti önkormányzati választások korszakából származik. Az MSZDP plakátja a lakásínséget tartja a nyomorúság egyik forrásának - korabeli információk szerint az alapbér 60%-át is elérhette a bérleti díj összege, és a késedelmesen fizető lakókat a bérbeadók türelmi idő nélkül utcára tehették, továbbá a lakbéreket markánsan emelhették. Az 1926. október 3-i választási gyűlésre hívó plakátunk napirendjén így főképpen a húsba vágó kérdésnek számító lakásínség kérdése szerepelt. Jó állapotú plakát, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242913.jpg)
![[Plakát] A Magyarországi Szociáldemokrata Párt kopogtatócédula-gyűjtési helyének plakátja. (1935/1939) [Budapest, 1935-1939 között. Ny. n.] Egyetlen lap, mérete: 325x490 mm. Szövege: ,,A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választási aláíróhelye. Hivatalos órák: d. e. [...]-ig, d. u. [...]-ig." A Tanácsköztársaságban való - némileg kénytelen - részvétele miatt kompromittálódott Szociáldemokrata Párt 1919-1920 során jelentős üldöztetésekben részesült. Ám mivel továbbra is számottevő rétegeket képviselt, így az 1920. évi választáson felálló kormányt vezető Bethlen István ellenérzései ellenére megegyezést keresett a mozgalommal. Az 1921 decemberében aláírt Bethlen-Peyer-paktum lehetővé tette a Szociáldemokrata Párt részvételét az országgyűlési és törvényhatósági (önkormányzati) választásokon, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935, 1939) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14, 11, végül 5 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. A szociáldemokrata párt érdekeit a Horthy-érában végig kormányzó, változatos nevek alatt futó kormánypárt természetesen ritkán vette figyelembe, általános és titkos választójogot követelő programját is csak módjával: az általánosan titkos választójog az 1938. évi új választójogi törvénnyel jött létre, ám továbbra is a kormánypárt hatalmát biztosító súlyos aránytalanságok maradtak a hazai választási rendszerben. Dokumentumunk a hazai választási rendszer egy ma is meglevő elemének régi jelenlétét bizonyítja. A fővárosi listaállításhoz minden jelölő szervezetnek elegendő mennyiségű támogató aláírást kellett aláírnia. Plakátunk az erre szolgáló szociáldemokrata választási iroda nyitvatartási rendjének hirdetésére szolgál. Plakátunk szélen apró gyűrődések. Jó állapotú lap, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242905.jpg)
![[Plakát] ,,Közalkalmazottak biztonságos megélhetéséért, magánalkalmazottak kenyeréért küzd a Magyar Élet Pártja". A kormánypárt választási hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939). [Budapest, 1939]. Budai-Bern [...] ny. Kétszínnyomású plakát, mérete: 620x460 mm. A háborús összeomlás, a Tanácsköztársaság és a trianoni békediktátum sokkja alá kerülő országban a közállapotok egészen 1920 közepéig nem tették lehetővé az országgyűlési választásokat. Az ekkor kormányra kerülő Bethlen István 1921 decemberében felvette a kapcsolatot a mégiscsak jelentős társadalmi érdekeket képviselő, az illegalitás határán álló Szociáldemokrata Párttal, és megszületett a megegyezés a szociáldemokrata párt mérsékelt irányzatával (Bethlen-Peyer-paktum). Innentől kezdve a Szociáldemokrata Párt részt vehetett az országgyűlési és törvényhatósági választásokon, és bizonyos korlátok között hirdethette társadalmi és választási programját. A Bethlen-féle kormánypárt több krízisen esett át, ám a Nagyatádi Szabó-István-féle kisgazdapárttal fuzionálva Egységes Párt néven igen hatékony kormányerőre tett szert, és az elkövetkezőkben a Horthy-korszak valamennyi választását fölényesen megnyerte (1922, 1926, 1931, 1935, 1939). A választási sikerek több tényezőből eredtek, egyfelől az ellenzéki Szociáldemokrata Párt szociális javaslatainak, társadalombiztosítási tervezeteiknek némelyikét felkarolta a kormánypárt, a távlati jövőre vonatkozóan meglebegtette a földreform tervét, oktatási és gazdasági szempontból pedig valóban jelentős eredményeket ért el;, de szükséges volt kormányon maradásához az is, hogy a választójogi követeléseknek nem tett eleget, eleinte még szűkítette is a választójogot, a választási szabályok pedig folyamatosan változtak. A nyílt szavazás rendszere, illetve a választókerületek nem azonos szintű súlyozása természetesen mindig a kormánypárt irányába billentette a soron következő választás mérlegét. A Bethlen-féle Egységes Párt több vezetőváltáson és névváltáson ment keresztül, 1932-ben Nemzeti Egység Pártjának nevezték, 1939-től pedig, a gyors kormányfőcserék után Teleki Pál miniszterelnök Magyar Élet Pártja néven szervezte újra a mindig hatalomban maradó kormánypártot. Az 1939 májusára kitűzött országgyűlési választáshoz kapcsolódó politikai plakátunk amellett tanúskodik, hogy az új nevet kapott kormánypárt komolyan veszi szociális programmal jelentkező riválisai jelszavait. A közalkalmazottakat és a magánalkalmazottakat megszólító MÉP-plakát emellett az is jelzi, hogy a budapesti választói tömegből a kormánypárt elsősorban a szolgáltató iparban és a kisiparban - tehát nem a gyáriparban - dolgozó rétegeket kívánja megnyerni. A Teleki Pál vezette MÉP a választást végül fölényesen megnyerte, egyfelől teljesítményének, másfelől választójogi reformjának köszönhetően: a vidéki körzetek - melyek hagyományosan is a kormánypárt bázisának számítottak - egyéni és listás képviselőket is küldtek a parlamentben, míg a fővárosi és nagyvárosi körzetekben csupán pártlistás képviselőket választhattak, csekélyebb számban. A 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk bal oldalán halvány foltosság, jobb alsó sarkán kisebb, a szövegtükröt alig érintő hiány. Jó állapotú plakát, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242904.jpg)
![[Plakát] ,,A Szociáldemokrata Párt [1939.] május hó 14-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Külső Kerepesi úton, a Tattersallban választói gyűlést tart. Előadók: Peyer Károly, Kéthly Anna, Buchinger Manó, Kabók Lajos, Kertész Miklós, Gyürey Rudolf". A Szociáldemokrata Párt hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 945x625 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások kampányküzdelmeibe avat be. A szociáldemokrata párt a kampány hónapjaiban markáns kampánymunkát végzett, az utolsó hónapban a Népszava beszámolói szerint nem volt ritka egyes választókörzetekben a naponta több választói gyűlés szervezése sem. Dokumentumunk egy nagyszabású választási gyűlést hirdet meg az MSZDP vezérszónokaival, Peyer Károllyal, Kéthly Annával, Buchinger Manóval, az országgyűlés neves és országszerte ismert szónokaival. A Tattersall, azaz a Pesti Ügető rendezvényhelyszíne tágas színhelynek ígérkezett, és lefoglalása jelentős eredménynek számított egy olyan helyzetben, ahol a szociáldemokrata párt a fővárosi kampányhelyszínek lefoglalásában jelentős versenyt futott a kormánypárttal, illetve a nyilas szervezetekkel. Különféle ügymeneti problémákra hivatkozva azonban az Ügető ügyvezetője néhány nappal a rendezvény előtt lemondta a megrendelést, a helyszínen végül egy kisebb pártrivális, a keresztényszocialista EMSZO tarthatott nagygyűlést. A Népszava egykori beszámolója szerint a Szociáldemokrata Párt érthető módon zokon vette az eljárást, ezt is el kellett könyvelnie a pártot ért politikai zaklatások (esetlegesen összeesküvések) egyikének. Jóllehet a Szociáldemokrata Párt nagy erővel vetette be magát a választási küzdelmekbe, de a főváros és néhány nagyváros gyári munkásságának választási bázisát érdemben nem bővítette. Az 1939 májusi választáson a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk jobb felső sarkában kisebb, a szövegtükröt nem érintő hiányok, bal oldalt, felül apró hiány. Jó állapotú plakát, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242907.jpg)
![[Plakát] ,,A Szociáldemokrata Párt 1939. évi május hó 16-án, kedden este 7 órakor Zuglóban, a Gizella út 46. szám alatt levő Pirkhoffer-vendéglő helyiségében választói gyűlést tart. Előadók: Buchinger Manó v. országgyűlési képviselő és Varga Ferenc" A Szociáldemokrata Párt hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 305x470 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások kampányküzdelmeibe avat be. A szociáldemokrata párt a kampány hónapjaiban markáns kampánymunkát végzett, az utolsó hónapban a Népszava beszámolói szerint nem volt ritka egyes választókörzetekben a naponta több választói gyűlés szervezése sem. Dokumentumunk a fővárosban megszervezett egyik kampánygyűlést hirdeti, a zuglói Pirkhoffer-vendéglőben a párt egyik nagy egyénisége, Buchinger Manó országgyűlési képviselő, a Budapest-déli választókerület képviselőjelöltje tartott programbeszédet. Jóllehet a Szociáldemokrata Párt nagy erővel vetette be magát a választási küzdelmekbe, de a főváros és néhány nagyváros gyári munkásságának választási bázisát érdemben nem bővítette. Az 1939 májusi választáson a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk alján apró sérülés és kisebb gyűrődések. Jó állapotú plakát, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242906.jpg)
