Gáldi László (1910-1974) nyelvész, irodalomtörténész, műfordító Lucian Blaga (1895-1961) román költő ,,Égő hegedűk - asszonyok", ,,Évszakok", ,,Még egyszer!" című költeményeiről készített műfordításainak saját kézzel írott, két oldal terjedelmű, saját kezű javításokkal tarkított eredeti kézirata. Kelt: Budapest, 1964 körül. Egyetlen levél, mérete: 207x150 mm, 43 beírt sor. Lucian Blaga (1895-1961)...
Illés Endre (1902-1986) író, drámaíró, műfordító, kiadóvezető saját kézzel írt, egy oldal terjedelmű invitáló levele regényadaptációja színpadi bemutatójára Belia György (1923-1982) szerkesztő számára. Kelt: Budapest, 1961. május 4. Egyetlen levél, mérete: 210x295 mm, 5 beírt sor. Szövege: ,,Kedves Anni és Gyurka, küldöm a bemutatóra, szombat estére a két jegyet - és jó szórakozást kíván a játékho...
Gáldi László (1910-1974) nyelvész, irodalomtörténész, műfordító Lucian Blaga (1895-1961) román költő ,,Arábida" című költeményéről készített műfordításának saját kézzel írott, két oldal terjedelmű, saját kézzel javított eredeti kézirata. Kelt: Budapest, 1964 körül. két levél, mérete egységesen: 133x95 mm, 20 beírt sor. Lucian Blaga (1895-1961) a XX. század egyik legjelentősebb román gondolkodója, ...
Gáldi László (1910-1974) nyelvész, irodalomtörténész, műfordító Lucian Blaga (1895-1961) román költő ,,Városok, szigetek, óceánok" című költeményéről készített műfordításának saját kézzel írott, három oldal terjedelmű, saját kézzel javított eredeti kézirata. Kelt: Budapest, 1964 körül. három levél, mérete egységesen: 133x95 mm, 23 beírt sor. Lucian Blaga (1895-1961) a XX. század egyik legjelentőse...
Illyés Gyula (1902-1983) költő, író, drámaíró levele Fenyő István (1929-2017) kritikushoz, a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztőjéhez. Kelt: Budapest[?], 1965. IV. 25. Egyetlen, kézzel, tintával beírt levél, mérete: 210x150 mm. Szövege: ,,Kedves Barátom, itt megy a ,,hosszu" cikk - első fele. Gondolom, hogy a május 1.-i számban nem lesz helye, de küldöm, hogy későbbre is jókor beoszthassáto...
[Kézirat] Ifjabb Mikszáth Kálmán (1885-1950) politikus saját kézzel írt, aláírt, Horpácsra invitáló levele Béla nevű barátjához (1913 körül). Kelt Horpácson, 1913 (?) kora nyarán. Egyetlen lap, mérete 293x210 mm, 15 beírt sor. A vasúttörténetileg is fontos, baráti hangvételű meghívó levél ifjabb Mikszáth Kálmán (1885-1950) jogász, közjogi író, politikus - Mikszáth Kálmán író fiának - tollából való...
[Kézirat] Egyesek által Arany Lászlónak tulajdonított olvasói levél Gyulai Pálhoz (1826-1909), a Budapesti Szemle esszéfolyóirat szerkesztőjéhez Vámbéry Ármin képviselő-választási esélyei és legújabb őstörténeti munkája kapcsán, ,,Egy elégedetlen olvasó" címmel, saját kezű javításokkal. Kelt: Debrecen, 1886. január 13. Egyetlen levél, mérete: 335x210 mm, 46 + 31 sor. Kéziratunk az 1880-as évek jel...
Nyárády Gábor (1922-2003) író, újságíró, a Magyarország tudományos rovatának egykori vezetője okmány, fotó és kézirat hagyatéka: Számos, őt ábrázoló gyermekkori és egyéb fotó, neki írt levelek, cikkeihez, írásaihoz gyűjtött anyagok, kéziratos munkák Füs Milántól, Bódis Andrásig klf témában egy banánosládányi érdekes anyag. Érdemes átnézni
nemes Gaál család kézzel rajzolt és festett címere és család férfiágának nemzedékendi táblája, vegyes technika, papír. Nemzedékendi tábl foltos és kissé szakadt, 46,5x34 és 34x43,5 cm.
XIX. sz. családtörténeti kutatás okmány anyaga: Hertelendy, Kolosváry, Zuber, Forián családok születési anyakönyvi kivonatai és feljegzések a XX. századból
Darabanth Auction House
![Illyés Gyula (1902-1983) költő, író, drámaíró levele Fenyő István (1929-2017) kritikushoz, a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztőjéhez. Kelt: Budapest[?], 1965. IV. 25. Egyetlen, kézzel, tintával beírt levél, mérete: 210x150 mm. Szövege: ,,Kedves Barátom, itt megy a ,,hosszu" cikk - első fele. Gondolom, hogy a május 1.-i számban nem lesz helye, de küldöm, hogy későbbre is jókor beoszthassátok. Barátsággal köszönt Illyés Gyula." Jó állapotú levél, szélein kisebb gyűrődésekkel.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3249476.jpg)
![[Kézirat] Ifjabb Mikszáth Kálmán (1885-1950) politikus saját kézzel írt, aláírt, Horpácsra invitáló levele Béla nevű barátjához (1913 körül). Kelt Horpácson, 1913 (?) kora nyarán. Egyetlen lap, mérete 293x210 mm, 15 beírt sor. A vasúttörténetileg is fontos, baráti hangvételű meghívó levél ifjabb Mikszáth Kálmán (1885-1950) jogász, közjogi író, politikus - Mikszáth Kálmán író fiának - tollából való. A dőlt írással készült levél írásképe eltér apja írásképétől, a különbség főképp a levél vonalvezetésében és aláírásában ragadható meg, illetve a benne foglalt tartalom is az ifjú, frissen házasodott és az apa halála után a családi birtokra visszatért Mikszáth-fiú szerzőségére vall. A levélben említett Vác-drégelypalánki vasútvonalat hosszú tervezést követően 1909. július 11-én nyitották meg, még az író apa életében, ám levelünk mégsem keletkezhetett 1909-ben, mert az invitálás a kora nyári Úrnapja ünnepére szól. A levél keletkezhetett volna 1910-ben is - Úrnapja 1910-ben május 26-ára esett - ám idősebb Mikszáth Kálmán abban az évben bokros teendői miatt aligha tervezhetett huzamosabb horpácsi tartózkodást, a régóta előkészített, jubileumi Mikszáth-emlékünnepségek áprilisban Budapestre és Szegedre, a közelgő országgyűlési választások május közepén máramarosi korteskörútjára szólították, mely késő májusi kampányesemény végzetesnek bizonyult a betegeskedő író számára. Így a levél írója csakis fia, ifjabb Mikszáth Kálmán lehet, aki apja halála után néhány évig Horpácson gazdálkodott, közjogi munkássága mellett. Ifjabb Mikszáth Kálmán, bár később fontos politikussá érett - Miskolc város tevékeny főispánja volt a bethleni konszolidáció idején - ám otthonának mindig is a horpácsi kúriát tekintette: levelünk is otthonos helyszínként határozza meg a kúriát. Az invitáló levél szövege: ,,Kedves Bélám! Feleségem nagy örömömre azt a jó hírt hozta Pestről, hogy Úrnapján meglátogatsz bennünket itt Horpácson. Hozzon Isten, szeretettel várunk. A bejövetelre vonatkozólag közlöm Véled, hogy a legkényelmesebb mód szerdán délután indúlni a Nyugati pályaudvarról. A vonat indúlását pontosan nem tudom; 3 óra 37 perc, ha jól emlékszem. Ajánlatos valamivel korábban már beűlni a vonatba, mert néha sok az utas, és nem kapni jó helyet. A kiszállás Nagyoroszi állomáson történik, ahova a vonat 6 óra 45 perckor érkezik. Itt már én várlak kocsival. Előre örülünk mindketten a ritka kellemes napoknak. Szeretettel üdvözöl igaz barátod, Mikszáth Kálmán." A levél ugyan nem említi, de az említett vasútvonal, főként annak Vác és Drégelypalánk közötti része a korszak egyik legellentmondásosabb, sokat vitatott fejlesztése volt - a korabeli sajtóban az időnként a hegymenettel is küszködő vicinális sebessége és kényelme hangos kritikák tárgya volt, a közel háromórás menetidő kényelmesnek nevezése pedig a korszak lassabb tempójára enged következtetni. Jó állapotú levél.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3230824.jpg)
![[Kézirat] Egyesek által Arany Lászlónak tulajdonított olvasói levél Gyulai Pálhoz (1826-1909), a Budapesti Szemle esszéfolyóirat szerkesztőjéhez Vámbéry Ármin képviselő-választási esélyei és legújabb őstörténeti munkája kapcsán, ,,Egy elégedetlen olvasó" címmel, saját kezű javításokkal. Kelt: Debrecen, 1886. január 13. Egyetlen levél, mérete: 335x210 mm, 46 + 31 sor. Kéziratunk az 1880-as évek jelentős, politikai felhangokkal kísért nyelvészeti és őstörténeti háborúságának, az úgynevezett ugor-török háborúnak egykorú dokumentuma. Vámbéry Ármin (1832-1913) orientalista és egyetemi tanár 1882-ben jelentette meg ,,A magyarok eredete: ethnologiai tanulmány" című művét, melyben az akadémiai tudományosság által elfogadott finnugor elmélettel szemben foglalt állást, és a magyarságot inkább a törökségi népekkel hozza kapcsolatba - elmélete szerint a magyarság ugor gyökerei csupán kiegészítő és nem meghatározó jellegűek. Vámbéry őstörténeti munkáját a nyelvészek részéről - Budenz József, Munkácsi Bernát, Szinnyei József részéről - erős kritika érte, a történész-orientalista szakma jelentős része viszont Vámbéry pártjára állt (Czirbusz Géza, Marczali Henrik). Az 1880-as évek sajtópolémiájának tétje nem volt éppen csekély, a magyarság rokonságkeresésének, nemzeti nagyságának és ezzel együtt diplomáciai kapcsolatainak kérdése forgott kockán. Az ugor-török háború sajtóküzdelmeinek a politikai sajtó mellett az Akadémia folyóiratai is helyet biztosítottak, így történt ez dokumentumunk esetén is. A Budapesti Szemle szerkesztője, Gyulai Pál számára írt olvasói levelünk a hosszabb okfejtés csattanóját közli. Dokumentumunk az ismeretlen kilétű, politikai hajlandóságú debreceni levélíró saját kezű sorain kívül a szerkesztő tisztázatát és javításait is közli, a teljes levél a Budapesti Szemle esszéfolyóirat 1886. évi CX. számának 334-336. oldalán jelent meg nyomtatásban. Levelünkben a debreceni olvasó kifejti álláspontját Vámbéry Ármin újabb keltű néprajzi munkája kapcsán, és kifejezi rosszallását, miszerint éppen aktuális, monumentális monográfiája (A török faj ethnologiai és ethnographiai tekintetben, Budapest, 1885) alig említi a magyarság török kapcsolatait, holott Vámbéry Ármin a három évvel korábbi, nagy sajtóvihart kavaró munkája (A magyarok eredete, Budapest, 1882) egyértelmű bizonyítékokat sorolt a dicső magyar-török rokonság mellett. Levelünkből a korjellemző őstörténeti állásfoglaláson kívül még a korabeli politikai kombinációk: a képviselőjelölti kiválasztás módszertana is felsejlik. Levelünk szövege: ,,Egy elégedetlen olvasó. Képzelheti, szerkesztő úr, rossz kedvünket, amikor mindezt olvasnunk, tapasztalnunk kellett. Az öt forintot még nem bánjuk, ámbár az sem csekélység, hanem annyival inkább sajnáljuk, hogy ennyire csalódtunk Vámbéry úrban, a mi prófétánkban. Íme kiejti kezéből, sőt megalázza azt a zászlót, a mely alá oly büszkén s annyi ünnepélyességgel esketett fel bennünket. Pedig már arról is gondolkoztunk, hogy a jövő képviselő-választáskor Thaly Kálmán helyett őt tűzzük ki képviselőjelöltnek, mert Thaly Kálmán történelmi munkái már tárgyuknál fogva is a magyar szívhez szólnak ugyan, de az előadás bennök oly czifra sujtásos, [oly] igen hosszúra nyúlnak, s éppen ezért unalmasok, amíg viszont a Magyarok eredete nem csak tárgyánál, hanem előadásánál fogva is hazafiasb, nemzetibb, diadalmasabb, s - teljesen tönkre téve a hazafiatlan és szégyenletes finn-ugor elméletet - a dicsőséges török fajjal hoz bennünket közeli rokonságba. De most már hogyan izgassunk Vámbéry mellett a választókerületben, ha új könyvével mintegy megtagadja dicső elméletét? Úgy-e szerkesztő úr, Ön is elismeri, hogy Vámbéry úr különben jeles könyvének igen lényeges hiánya van, s ez annyival inkább sajnálandó, mert a magyar közönségben a már valamennyire terjedni kezdő helyes ethnológiai fogalmak ilyen következetlen és hézagos tanítás mellett csak újabb összezavarodás veszélyeinek vannak kitéve. Vajon nem lehetne-e segíteni a dolgon? Azt hiszem, lehetne. Vámbéry úr egy második kiadásban pótolhatná a hiányt, s legalább egy szerény fejezetet szentelhetne könyvében a magyarnak is a baskírok mellett, mert különben se a török, se a finnugor fajhoz nem tartozva a szegény magyar testvértelenül lóg a levegőben. Kérem, vegye reá Vámbéry urat, vagy ha a közönség előtt való felszólalást sikeresebbnek vélné a magánbeszélgetésnél, közölje a Budapesti Szemlében egész terjedelmében levelemet. Egyszersmind kérem, javítsa ki stílusomat, mert én nem vagyok író, csak olvasó, s azt tapasztalom, hogy annál rosszabbul írok, mennél több új magyar könyvet olvasok. Őszinte tisztelettel: Egy elégedetlen olvasó. Debrecen, jan. 13. 1886." A levél elején kihúzott sorokkal teljes kiegészítő jegyzet, az eredeti szerző kézírásával. Egyes vélemények az anonim olvasói levelet Arany László (1844-1898) író, költő, esszéírónak tulajdonítják, Arany János fiának és Gyulai Pál szerkesztő személyes jó ismerősének, aki levelünk keletkezése idején pályázza meg a nagyszalontai választókerület képviselőjelölti pozícióját, az író-költő és tisztségviselő így 1886 januárjában éppen tartózkodhatott a cívis városban is. A magunk részéről ezt a kombinációt nem tartjuk valószínűnek: a kiváló stiliszta és szerző Arany László írói ambícióknak éppen nem volt hiányában, Gyulai Pálhoz való viszonya pedig sokkal közelebbi volt, mint amit távolságtartó viszonyt fenntartó levelünk érzékeltet. Dokumentumunk ennek ellenére igen érdekes adalék az 1880-as évek nemzetpolitikai szempontú őstörténeti érvrendszeréről, illetve a képviselőjelölti kombinációkról. Jó állapotú levél, apró tintafoltokkal, a hajtások mentén és a levél alján apró szakadásnyomokkal.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3229829.jpg)
