https://www.darabanth.com/
https://static.darabanth.com/
https://static.darabanth.com/auction/img/
Eladva
20134.
464. Lezárult gyorsárverés
Könyvek: Társadalomtudomány
3 000 Ft
1
Leopold Lajos, ifj[abb] A presztizs. Budapest, 1912. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. 243 + [1] p. Egyetlen kiadás. Leopold Lajos munkáját a Huszadik Század szociológiai szemle mellett a Nyugat és a Magyar Figyelő is ismertette, a Nyugatban Babits Mihály írt róla recenziót: ,,Leopold [a] szociológiának alapjává a presztízs fogalmát teszi, amelyet élesen elkülönít a tekintély fogalmától. A tekintély logikai és ethikai motívumokra vezethető vissza, a presztízs alapjában logikátlan és ethikátlan tünet és ép azért - ezt a szociológus talán nem is mondja nyíltan, de egész könyvén átérzik - rossz. Mindazonáltal ez a rossz alaptünete az egész társadalomnak [...]. Leopold könyve két főrészre oszlik. Az első általánosságban próbálja megadni a presztízs lélektanát - ez a rész, mint minden oly munka, mely először próbál valamit tudományosan feldolgozni, elkerülhetetlenül közismert és magától értetődő tételeket foglal egyelőre még eléggé külsőleges rendszerbe. Ezt nem gáncsként mondom: hiszen majd minden tudományág bölcsőjében ilyen [...]. A könyv második része Presztízs-fejezetek címen gyűjt össze adatokat a presztízs szerepéről a társadalmi élet egyes terein: szerelemben, gazdasági életben, vallásban, politikában, harcban, művészetben, tudományban. Ez adatok (sokszor nagyon érdekesek) magukkal hozzák az egész társadalom, sőt az egész történelem bírálatát is: a szem gyakran mást mond, mint a szó, s Leopold bár a tudós szavaival beszél, de az erkölcsbíró tekintetével néz. S bár előszavában említi, hogy a presztízs az értékeknek is nagy szolgálatot tehet: a könyv maga a presztízs-tüneményeket igen pesszimista módon állítja elénk, s nem gondol azoknak lehető hasznosítására a társadalmi fejlődés szolgálatában." (Nyugat, 1912, 9. szám). Részlet a Magyar Figyelő vitriolos kritikájából (a recenzió Pásztor Mihály műve): ,,Már évek óta vesszük észre, hogy a német szociológus, Georg Simmel mennyire megbabonázta némely tárcaíróinkat, akik a vonal alatt árulják hipermodern társadalmi bölcsességüket. De az igazi Simmel-utánzó csak most állott elő ifj. Leopold Lajos írói személyében. Évtizedek óta a magyar irodalomnak és tudománynak az a sorsa, hogyha a külföldön valamelyes újabb divat támad, annak futó árnyéka okvetetlenül belévetítődik a mi művelődési kísérleteinkbe is: ma-holnap egész szellemi életünk nem áll egyébből, mint nyugati mozgalmaknak másoló árnyjátékából. De hogy mért kelljen nekünk még egy simmelista árnyékszociológiát is kifejlesztenünk, az szinte megfoghatatlan: hiszen Simmel maga is csak típusa ama német pozőr-bölcsészeknek, akik félhomályos fogalmaknak (minő pl. éppen a ,,presztízs"-fogalom) nagyképűsködő tárgyalásával szereztek maguknak bizonyos mesterséges filozófiai presztízst vagy nimbust. Régebben az ilyen tárgyról, hogy mi a presztízs, vagy mi a nimbus, legföljebb tárcát vagy kisebb méretű essay-t írt az olyan félig poéta, félig tudós-féle ember, akinek megvolt hozzá a kellő elméssége, élettapasztalata és erudíciója. Az ilyen magasabb rendű csevegést aztán feketekávé mellett élvezhette az ember. Manapság azonban az efféle tárgyakról vaskos könyveket írnak a modern féltudósok és fél-belletristák, ami pedig olyan ízetlenség, mintha pl. valaki kicsiny csendéleti képet óriási történeti freskók alakjában pingálna a falakra. Ha a mai simmelista író a presztízsről értekezik, akkor ilyen fejezeteket vesz be a könyvébe: ,,Presztízs és pretium affectionis. A presztízs nem vallási tünemény. Presztízs és babona. Presztízs és köztisztelet. Presztízs és tekintély. Presztízs és értékelés. A presztízs birtokosa és befogadója. A presztízs keletkezése, élete és halála. Presztízs-szerzés és öröklés. Presztízs és szerelem. Presztízs a gazdasági életben. Presztízs és vallás. A politikai presztízs. A művész és tudós presztízse. Presztízs és elmebaj." Végül, mint látni, tényleg nem marad egyéb hátra, mint a presztízst az elmebajjal egybeállítani, mert ha az egész mindenség egy szó és annak értelmezése körül kezd forogni, akkor tényleg nincs többé biztonságban az emberi elme. Ámde az manapság divattá lett bizonyos szociológiai iskolákban, hogy egy szónak a tengelye körül kell megforgatni a tejutat és az égnek minden csillagait. Ifj. Leopold Lajos nem tehet erről a divatról; csak sajnálatos látvány, hogy rengeteg olvasottságát ilyen félszeg és terméketlen munka szolgálatába állítja". (Magyar Figyelő, 1912/2.) (Szociológiai könyvtár.) Kiadói egészvászon kötésben. Jó példány.
Kosár értéke:
Darabanth Aukciósház
![Leopold Lajos, ifj[abb] A presztizs. Budapest, 1912. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. 243 + [1] p. Egyetlen kiadás. Leopold Lajos munkáját a Huszadik Század szociológiai szemle mellett a Nyugat és a Magyar Figyelő is ismertette, a Nyugatban Babits Mihály írt róla recenziót: ,,Leopold [a] szociológiának alapjává a presztízs fogalmát teszi, amelyet élesen elkülönít a tekintély fogalmától. A tekintély logikai és ethikai motívumokra vezethető vissza, a presztízs alapjában logikátlan és ethikátlan tünet és ép azért - ezt a szociológus talán nem is mondja nyíltan, de egész könyvén átérzik - rossz. Mindazonáltal ez a rossz alaptünete az egész társadalomnak [...]. Leopold könyve két főrészre oszlik. Az első általánosságban próbálja megadni a presztízs lélektanát - ez a rész, mint minden oly munka, mely először próbál valamit tudományosan feldolgozni, elkerülhetetlenül közismert és magától értetődő tételeket foglal egyelőre még eléggé külsőleges rendszerbe. Ezt nem gáncsként mondom: hiszen majd minden tudományág bölcsőjében ilyen [...]. A könyv második része Presztízs-fejezetek címen gyűjt össze adatokat a presztízs szerepéről a társadalmi élet egyes terein: szerelemben, gazdasági életben, vallásban, politikában, harcban, művészetben, tudományban. Ez adatok (sokszor nagyon érdekesek) magukkal hozzák az egész társadalom, sőt az egész történelem bírálatát is: a szem gyakran mást mond, mint a szó, s Leopold bár a tudós szavaival beszél, de az erkölcsbíró tekintetével néz. S bár előszavában említi, hogy a presztízs az értékeknek is nagy szolgálatot tehet: a könyv maga a presztízs-tüneményeket igen pesszimista módon állítja elénk, s nem gondol azoknak lehető hasznosítására a társadalmi fejlődés szolgálatában." (Nyugat, 1912, 9. szám). Részlet a Magyar Figyelő vitriolos kritikájából (a recenzió Pásztor Mihály műve): ,,Már évek óta vesszük észre, hogy a német szociológus, Georg Simmel mennyire megbabonázta némely tárcaíróinkat, akik a vonal alatt árulják hipermodern társadalmi bölcsességüket. De az igazi Simmel-utánzó csak most állott elő ifj. Leopold Lajos írói személyében. Évtizedek óta a magyar irodalomnak és tudománynak az a sorsa, hogyha a külföldön valamelyes újabb divat támad, annak futó árnyéka okvetetlenül belévetítődik a mi művelődési kísérleteinkbe is: ma-holnap egész szellemi életünk nem áll egyébből, mint nyugati mozgalmaknak másoló árnyjátékából. De hogy mért kelljen nekünk még egy simmelista árnyékszociológiát is kifejlesztenünk, az szinte megfoghatatlan: hiszen Simmel maga is csak típusa ama német pozőr-bölcsészeknek, akik félhomályos fogalmaknak (minő pl. éppen a ,,presztízs"-fogalom) nagyképűsködő tárgyalásával szereztek maguknak bizonyos mesterséges filozófiai presztízst vagy nimbust. Régebben az ilyen tárgyról, hogy mi a presztízs, vagy mi a nimbus, legföljebb tárcát vagy kisebb méretű essay-t írt az olyan félig poéta, félig tudós-féle ember, akinek megvolt hozzá a kellő elméssége, élettapasztalata és erudíciója. Az ilyen magasabb rendű csevegést aztán feketekávé mellett élvezhette az ember. Manapság azonban az efféle tárgyakról vaskos könyveket írnak a modern féltudósok és fél-belletristák, ami pedig olyan ízetlenség, mintha pl. valaki kicsiny csendéleti képet óriási történeti freskók alakjában pingálna a falakra. Ha a mai simmelista író a presztízsről értekezik, akkor ilyen fejezeteket vesz be a könyvébe: ,,Presztízs és pretium affectionis. A presztízs nem vallási tünemény. Presztízs és babona. Presztízs és köztisztelet. Presztízs és tekintély. Presztízs és értékelés. A presztízs birtokosa és befogadója. A presztízs keletkezése, élete és halála. Presztízs-szerzés és öröklés. Presztízs és szerelem. Presztízs a gazdasági életben. Presztízs és vallás. A politikai presztízs. A művész és tudós presztízse. Presztízs és elmebaj." Végül, mint látni, tényleg nem marad egyéb hátra, mint a presztízst az elmebajjal egybeállítani, mert ha az egész mindenség egy szó és annak értelmezése körül kezd forogni, akkor tényleg nincs többé biztonságban az emberi elme. Ámde az manapság divattá lett bizonyos szociológiai iskolákban, hogy egy szónak a tengelye körül kell megforgatni a tejutat és az égnek minden csillagait. Ifj. Leopold Lajos nem tehet erről a divatról; csak sajnálatos látvány, hogy rengeteg olvasottságát ilyen félszeg és terméketlen munka szolgálatába állítja". (Magyar Figyelő, 1912/2.) (Szociológiai könyvtár.) Kiadói egészvászon kötésben. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3126339.jpg)
