https://www.darabanth.com/
https://static.darabanth.com/
https://static.darabanth.com/auction/img/
Eladva
1 400 Ft
1
A Budapesti Ujságírók Egyesülete 1909-ik évi almanachja. Szerkeszti: Szerdahelyi Sándor. Budapest, 1909. Budapesti Ujságírók Egyesülete (Révai és Salamon ny.) VI + 366 + [122] p. Első kiadás. A Budapesti Újságírók Egyesülete a magyarországi zsurnaliszták önsegélyező és érdekképviseleti szerve volt, mely világnézetileg a legkülönfélébb írókat, újságírókat tömörítette. Ez a heterogenitás az immár ötödik évét megérő Almanachban is megnyilatkozik. Az 1909. évi Almanach parázs sajtóvitáknak ad helyet, a modern irodalom küldetéses kérdéskörét járja körül, a korabeli kultúrharc ritka intenzív pillanatát örökíti meg, melyben a hagyományosan az akadémiai körökben (vagy a Kisfaludy-társaságban) befutott nagy öregek nemzedéke a bejáratott körökből kimaradt, ezért sajtópályán frissen befutni kívánó fiatalok nemzedékével csap össze. Kiadványunk a sajtónyilvánosság előtt lezajlott irodalmi generációváltás lehetőségét hordozza, jelszavakban mindenképpen, amennyiben a hozzászólók többsége irodalmin kívüli küldetést tulajdonít novelláknak, verseknek, színműveknek: az egyedül helyes hazaszeretetre nevelés küldetését vagy az egyedül helyes modern, szociális érzékenységben hevülő életérzés felkeltését véli az irodalom küldetésének - ám ami a kötetben (külön fejezetben) közölt új irodalmi termést jelenti, az bizony nem indokolja a vita hevét, a közölt új, modernista alkotóktól csekély változatosságú, közepes termés jutott az Almanach lapjaira. Az irodalmi rész hangnembeli egyhúrúsága mellett a társadalomelméleti részt hasonló homogenitás jellemzi (ezúttal nem esztétikai, hanem ideológiai), amennyiben a társadalomtudományi részben a Jászi Oszkár-féle társadalomelméleti kör jut szóhoz, ekként a polgári radikálisok és a szociáldemokraták szólamától eltérő (nemzeti szabadelvű vagy keresztényszocialista) hangoknak alig jutott hely. Mindent összevéve tehát az 1909. évi Almanach nem líra- vagy prózatörténeti szempontból emlékezetes - hanem a többé-kevésbé goromba üzengetésnek, azaz az irodalmi generációváltás ígéretének, a kultúrharc parázs vitáinak kiváló, egyedülálló, emlékezetes dokumentuma. Oldalszámozáson belül kilenc oldalnyi irodalmár-portréval. Aranyozott kiadói bőrkötésben (Dárday Aladár, Budapest), felül aranyozott lapszélekkel. Jó példány.
Kosár értéke:
Darabanth Aukciósház
![A Budapesti Ujságírók Egyesülete 1909-ik évi almanachja. Szerkeszti: Szerdahelyi Sándor. Budapest, 1909. Budapesti Ujságírók Egyesülete (Révai és Salamon ny.) VI + 366 + [122] p. Első kiadás. A Budapesti Újságírók Egyesülete a magyarországi zsurnaliszták önsegélyező és érdekképviseleti szerve volt, mely világnézetileg a legkülönfélébb írókat, újságírókat tömörítette. Ez a heterogenitás az immár ötödik évét megérő Almanachban is megnyilatkozik. Az 1909. évi Almanach parázs sajtóvitáknak ad helyet, a modern irodalom küldetéses kérdéskörét járja körül, a korabeli kultúrharc ritka intenzív pillanatát örökíti meg, melyben a hagyományosan az akadémiai körökben (vagy a Kisfaludy-társaságban) befutott nagy öregek nemzedéke a bejáratott körökből kimaradt, ezért sajtópályán frissen befutni kívánó fiatalok nemzedékével csap össze. Kiadványunk a sajtónyilvánosság előtt lezajlott irodalmi generációváltás lehetőségét hordozza, jelszavakban mindenképpen, amennyiben a hozzászólók többsége irodalmin kívüli küldetést tulajdonít novelláknak, verseknek, színműveknek: az egyedül helyes hazaszeretetre nevelés küldetését vagy az egyedül helyes modern, szociális érzékenységben hevülő életérzés felkeltését véli az irodalom küldetésének - ám ami a kötetben (külön fejezetben) közölt új irodalmi termést jelenti, az bizony nem indokolja a vita hevét, a közölt új, modernista alkotóktól csekély változatosságú, közepes termés jutott az Almanach lapjaira. Az irodalmi rész hangnembeli egyhúrúsága mellett a társadalomelméleti részt hasonló homogenitás jellemzi (ezúttal nem esztétikai, hanem ideológiai), amennyiben a társadalomtudományi részben a Jászi Oszkár-féle társadalomelméleti kör jut szóhoz, ekként a polgári radikálisok és a szociáldemokraták szólamától eltérő (nemzeti szabadelvű vagy keresztényszocialista) hangoknak alig jutott hely. Mindent összevéve tehát az 1909. évi Almanach nem líra- vagy prózatörténeti szempontból emlékezetes - hanem a többé-kevésbé goromba üzengetésnek, azaz az irodalmi generációváltás ígéretének, a kultúrharc parázs vitáinak kiváló, egyedülálló, emlékezetes dokumentuma. Oldalszámozáson belül kilenc oldalnyi irodalmár-portréval. Aranyozott kiadói bőrkötésben (Dárday Aladár, Budapest), felül aranyozott lapszélekkel. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3124140.jpg)
